Történetek

A hegyi vadászat belépője a mormota vadászat

Előző évben 2015-ben jött a gondolat, hogy mormotát szeretnék elejteni, miután láttam élőben a svájci-tiroli határ mentén!

unnamed-12
Spiss, Samnauntal

Kint megismerkedtem egy Tirolban élő vadásszal, aki már akkor mondta, ha akarok lőhetek egyet. Ekkor még csak május volt! A vadászidény az csak augusztus 15-től kezdődött… Így nagy tervekkel tértem haza, és elkezdtem gondolkodni, hogyan oldjam meg jövőre, mert (2016-ban) volt 6 db mormota kilövésre engedély ezt tudtam!

Az egyik napon egy illető kiírta Facebookra, hogy mormota vadászati lehetőséget keres! Írtam neki, hogy megoldható. Innen indult a szervezés. Ők ketten foglaltak négyet, én egyet, meg unokabátyám is egyet, így lett lőve általunk 5 db plusz egy, mert unokabátyám korábban meglőtte már első nap! Kétszer találkoztunk megbeszéltünk mindent és nyélbe ütöttük az ügyet! Augusztus 18-án indultunk reggel 5:00-kor és délután 17:00-ra érkeztünk meg.  Többször megálltunk pihenni útközben, nem is siettünk ez inkább egy kirándulás volt.

Érkezés után elfoglaltuk a szállást kicsit beszélgettünk és utána felmentünk 2200 m magasba zergét lesni, 5 percet se voltunk ott már is láttunk 3 zergét, aztán este 21:00-ig megfigyeltük az ottani faunát, közben beszélgettünk mindenről (az ottani vadászatról) utána lementünk vacsoráztunk egy helyi étteremben utána a barátommal vadásztatónkkal megbeszéltük a másnapot (indulást, vadászatot)… 1800 ha bérelt vadászterület.

unnamed-1-2
Szemben Svájc a Szürke hegy

Első nap:

Augusztus 19-e péntek kicsit borongós idő volt reggel, de megnyugodtam mikor mondták, hogy ne aggódjak minden oké lesz!

8:00 órakor indultunk a 2200-300 m magasba, ahol csodás panoráma tárult elénk a svájci Alpokra, 10 perce voltunk kint, kibújt a nap a vastag felhőtakaró alól s megpillantottuk az első mormotát, aki állva kémlelte a völgyet. Kísérőnk mondta, hogy ha valaki lőni szeretné akkor lehet kb. 2 éves egyed volt.

Vendégeim férfi tagja vállalta, meg is lőtte táskáról fekve 101 m-ről… Hatalmas öröm és boldogság volt gratuláció elmaradt, mert kérte, hogy majd, ha a második elesik azaz a hölgy is meglövi az övét akkor egyben készítsük el a terítéket… Így is lett tovább mentünk egy dombnyi távolságot kb. 700m-t… a hölgy próbált meg elejteni egy nagyobb idősebb példányt, de sajnos elhibázta 80 m-ről, szerintünk egy vagy két fűszál lóghatott be…

A sikeresnek induló reggel után elmentünk reggelizni, egy kicsit feljebb egy istállóvendéglőhöz, ahol helyi ízletes sajtok és annál is finomabb kolbászok vártak fatálon felszolgálva barna kenyérrel… Almdudler üdítővel és helyi mandulafenyő pálinkával tettük pontosabbá a következő délutáni vadászatot…

A mormota vadászat első napján még ebéd előtt a csapat hölgy tagja is sikeresen elejtette első mormotáját nem is akár hogyan, a hegyoldal frissen kaszált oldalán láttuk, hogy 4-5 mormota már előbújt a napsütés miatt és a napi kis rutinjukat végzik EGY MINDIG FIGYELT MINKET, így a döntés az lett, hogy a hölgy cserkel egyet a Jagdaufseher-rel, így is lett. Elindultak ketten, mi az autónál maradtunk szintén ketten, fotózott a srác, én távcsövön meg spektíven keresztül figyeltem a távolodó párt, meg a mormotákat is, akik egy darabig semmit sem foglalkoztak velük.

Amikor már kb. 200 m volt köztük jött egy éles és sorozatos – fütty fütty fütty – és a mormoták elkezdtek ide oda menekülni. Utóbb kiderült nem a vadászok miatt, hanem berepült a hegyoldal fölé egy szirti sas és ő volt az, aki megijesztette a kis szőrmés családot…

Közben a vadászok pozíciót foglaltak egy vízmosás partján és pár perc után hallottunk valami szokatlan hangot

-Ez lövés volt szerinted? – kérdeztem meglepődve a sráctól, mert én elbambultam a sas láttán, ő is furcsállta a hangot és mindketten a fekvő vadászó párra figyeltünk. Egyszer csak felemelkedtek mindketten és elindultak feljebb, néztük őket hova mennek, aztán a kísérő felfelé menet megáll előre engedte a hölgyet, aki leguggolt, ott esett le mindkettőnknek, hogy valóban lövést hallottunk becsapódással oké meglettek az első mormoták még nagyobb öröm lett a csapat tagjainak arcán. Terítéket későbbre hagytuk, mert már éhes és szomjas volt mindenki, így mentünk feljebb az istállóvendéglőhöz reggeli-ebédelni Branch-ot tartani. Jól esett mindenkinek a fatálas étek.

Nos, itt hagytam abba a történést tegnap, ebéd után még kémleltük a hegyoldalra ott a vendéglőnél és rengeteg birkát, marhát, pónit láttunk nagyon magasan ahol tényleg csak fű nőtt a hegyoldalán. Nagy csoda volt az is számunkra… Aztán elindultunk vissza oda ahol vadásztunk tovább, útközben lefelé karnyújtásnyira mormoták hagyták magukat fotózni, ami a turisták miatt direkt így lett kialakítva, hogy a vándor utak közti emelkedőt nem vadásszák. Csináltunk rengeteg fotót megcsodáltuk őket. Elértük az első Hüttét, ahol megálltunk körülnézni merre vannak az állatok, mi hárman az autónál lemaradva beszélgettünk, közben a Jagdaufseherünk felment a kunyhó teraszára és onnan figyelte a hegyoldalt.

Egyszer csak szólt nekem, hogy menjek oda… Odaértem hozzá és mutatta, hogy merre hova nézzek, megláttam azonnal azt mondta kb. 150 m-re érdemes megpróbálni, mert nagyon jó mormota amit észre vett (nagy testre, korra 4 éves) azt mondta nekem: „gute Katze müssen wir holen” összenéztünk és mindketten elmosolyodtunk, elmentem a puskáért meg egy hátizsákért, többiek az autónál kérdezték:

-Mi a helyzet?

-Most jött el az én időm! – válaszoltam.

-Fotókat lehet készíteni? – érdeklődtek.

-Persze gyertek, de csak a kunyhóig!

Elővettem a 222-est és egy zsákot, vissza ballagtam a kunyhóhoz teljesen nyugodtan! Hárman beültek a Hütte teraszára onnan figyeltek… Felfeküdtem a Hütte melletti dombra ahonnan tökéletes volt a pozícióm, elhelyezkedtem és megkerestem a céltávcsövön keresztül a „Katzét” meg is lett napozott a kijárat előtt hason fekve… Szemem sarkából észrevettem 2 emberi alakot, akik ott valami kaszálógépet próbáltak elindítani, mondtam, hogy látok mindet, de nem lövök, mert emberek vannak a háttér bal sarkában.

14269435_971281919650921_799229074_n

-Várj nyugodtan! – mondta a Cimbora.

Eltelt vagy 10 perc mire az egyik személy elindult a személyautóval lefelé, ezt látván levettem a mellényemet és oda adtam a telefonomat fényképezésre a hölgynek, vissza feküdtem és láttam, hogy a kaszagép is meglendült lefelé, szólt a Cimbora.

-Készülj, mert mert lábra állítom neked egy pontos nyaklövéshez! – szólt a Cimbora.

-Rendben készen vagyok! -ráfüttyentett riasztó mormota füttyel és csak átfordult a másik oldalára visszhang miatt, de ekkor már láttam a nyakát! Aztán jött még egy füttysorozat és felállt hátsólábaira, én rögvest útjára engedtem a lövedéket 136 m-re álló mormotára, amit egy hangos becsapódás követett, engem megnyugtatva, hogy kárt nem okoztam…

-So soll das sein! – rikkantott a Jagdaufseher.

-Júhú! – viszonoztam ezt, mert akkor már láttam ismét céltávcsövön keresztül a párkányon fekvő mozdulatlan mormotámat.

unnamed-4

Eszméletlen élmény, érzés, terület, vadászat, hangulata van ennek a kicsi állatnak az elejtésének. Elrendeztem a fegyvert… ürítés, csőalá töltést. A Hüvelyt zsebre raktam és kaptam a parancsot hogy:

-Die muss du selber holen! (mehetek érte egyedül) – közben előbukkant még pár egyed, amiket a többiek fotóztak, amíg felbaktattam a dombra, ott helyben elrendeztem a szokásos ceremóniát: Almrose utolsó falat, töret, sebtöret és csináltam pár fotót fent. Ezek után lebattyogtam vissza a többiekhez. Gratuláltak mindannyian és ott maradtunk kicsit beszélgetni a Hütténél. Közben jött két másik helyi vadász, aki hallotta a hosszú lövést, megnézték ki az a betyár gratuláltak ők is és velük is váltottunk pár szót. Aztán elköszöntünk, itt volt már az ideje terítéket csinálni és fotókat készíteni… Lentebb lefelé menet kerestünk egy szép sziklát és ott megtörtént a fotózás egyebek.

unnamed-6-1

unnamed-7

unnamed-8

A szállás felé vettük az irányt, de útközben még megálltunk egy vízesésnél zsigerelni, kimosni a lőtt vadakat a fagyasztás miatt.

Megtöltöttünk pár üveget is friss forrásvízzel, amit én másnapi vadászatra szántam, bent is hagytam az autóban. Visszatértünk a szállásra kipakoltunk és elrendeztük a mormotákat, majd 2 óra szilenció kezdődött. A hölgy meg a srác elmentek külön-külön pihenni, én felmentem a cimborához beszélgetni egy kicsit… Jó volt, 17:00 óráig beszélgettünk majd jelzett a kipihent páros, hogy nem lehetne most már vacsorázni menni valahova, de most másik helyre!

-Dehogynem! – mondtam.

Indultunk is egy kisebb autózás következett, majd egy falu és séta az étterem felé, megvacsoráztunk. Részemről ottani „Kaiserschmarrn” vagyis császármorzsa volt a vacsora, a kihagyhatatlan Almdudlerral…. Visszasétáltunk a kocsihoz és visszatértünk a szállásra aludni… De előtte a Jagdaufseher lejött hozzám egy „hellóra”, megbeszéltük a másnapi terveket indulást s a többit.

Mormota vadászatunk második napja:

Előző este megbeszéltük, hogy nem kell oly korán kimennünk, hiszen a mormoták sem kelnek korán, hiszitek vagy sem ez az állat olyan, mint a napraforgó, ahogy kisüt a nap kidugják orrukat, ha kicsit beborul az idő-felhős lesz akkor visszabújnak a helyükre, hihetetlen de igaz, addig én se hittem míg nem tapasztaltam!

A második napon 9:00-kor indultunk fel a 3,8 km-re fekvő mormoták lakta hegyoldalra. Felfelé menet észleltük, a hegyen is hétvége azaz szombat van, mert többen is kint ténykedtek, volt aki kaszált, pockot irtott, szénát gyűjtött! Így hát feljebb kellet mennünk, ami nem volt rossz választás, mert itt is volt egy kaszáló, ami már le volt hordva (tiszta volt) és azon a gyepen egy nagyobb mormotát vettünk észre már szabad szemmel (tehát a szemünk rá állt arra mit kell keresni-nézni). Megtávcsöveztük a kiszemelt példányt és eldöntötte-megállapította a kísérő hogy lőhető! Rögvest a csapat hölgy tagjának szegeztük a kérdést.

-Szeretnéd megpróbálni?

-Igen, ha nincs messze!

-A 222-sel menni fog. – mondta a kísérő.

Így hát elhelyezkedtek és kis idő után füttyszóra a mormota felállt és eldördült a lövés, rögvest becsapódás és annyit láttam, hogy a meglőtt állat kicsit legurult a rálövés helyétől 1-1,5 m-t. Mindenki egyszerre rikkantott fel örömében a sikeres pontos lövés miatt  egy 126 m-es lövést láttunk szép nyaklövéssel (preparálás miatt ott kell meglőni) szóval egy parádés lövést láttunk! Utána fegyver súlyba került, vissza a helyére! Ám ebben a pillanatban ugyan ott ahol az első mormota meg lett lőve előbújt egy ugyan akkora példány és figyelt (figyelte a már nem mozgó társát) rögvest bírálat és már a srác hasalt a fűben keresve-várva a helyzetet ám, de ilyenkor kevés az idő, mert a mormota a vérszagra érzékeny! Tehát mire pozíció ill. helyzet lett volna lövést leadni ez kis állat sarkon fordulva bújt vissza a biztonságba! Vártunk még 10 percet hátha, de csak kisseb fiatalabb példányok voltak láthatóak!

Az idő szinte rohant és reggelizni vettük az irányt ahhoz a Hüttéhez, ahol volt kinti pad és ott reggeliztünk, onnan láttuk, hogy mások is vadásznak szintén mormotára a reggelihez saját piknik csomagot hozott mindenki! Vadásztató hozott zerge és gímszarvas kolbászt kóstolásra! Hát ritkán mondok ilyet de „kell még íze volt” a zerge az mesés volt a szarvas is… Reggeli közben hallottunk egy jó lövést becsapódással! Mi várakoztunk nézelődtünk, de a mormota nem mutatta magát! A hegyet kémleltem és megint rengeteg birkát láttam fent a gerincen legelészni… Közben láttunk egy fiatal őzbakot egész közel, aki fentről jött lefelé, vissza a takarásába fenyők közé ekkor döntöttük el, hogy az a fenyőitóka finom volt és még egyszer tesztelni kellene. Így hát elmentünk ismét az istállóvendéglőhöz. Ott voltak a többiek is, akik a lövést csinálták. Összeültük gratuláció-ováció és beszélgettünk egy jót velük is. Közben ott a hegytető alatt keresővel a kísérőnk észre vett 2 zergét, azokat is hosszasan nézegettük meg 2 legelésző pónit a domboldalon, a másik csoport elköszönt, mert menniük kellet, lefelé menet lőni akartak még egy kis mormotát egy (Majmot). Mi sem tétováztunk folytattuk tovább, de előtte még vásároltunk fent frissen készített sajtot. Amíg a sajtot vették rendezték addig én láttam messzi-messzi 2 hatalmas mormotát, de az nem a mi területünkön volt így hát csak a megfigyelés volt lehetséges. Meg amúgy is én már elejtettem az enyémet.  Szóval vissza indultunk oda, ahol én ejtettem el a Mormotámat ahhoz a Hüttéhez, mert ott is volt jó pár lőhető egyed még. Odaértünk kiszálltunk rögvest láttunk kb. 200 m távolságban pár mormotát. Így hát puska-hátizsák és felkúsztunk egy gerincre ahol mindent láttunk.

unnamed-9

Kiszemeltünk egy lőhető példányt 201 m-re tőlünk és a srác bevállalta a lövést… Elhelyezkedett és leadta lövést, de sajnos elhibázta, azt mondta kicsit belerántott. Emiatt láttam én azt, hogy a párkányt lőtte meg ahol az állat ült, de közvetlen mellette/mellé lőtt, fröccsent a föld. Semmi gond mindenki helyben maradt figyeltünk tovább kb. 20-30 perc kell ilyenkor, míg újra előbújnak a mormoták. Így is lett, egyszer csak a kísérőnk szólt, hogy a srácnak pozíciót kellene változtatni, oda kellene kúsznia mellé… Megtörtént a helycsere és rövid idő múlva eldördült a lövés, nagy porfelhőt láttunk becsapódást nem hallottunk, kicsit vártunk és megbeszéltük, hogy én felmegyek megnézem a 201 m-es lövés helyét, ők meg megnézik a 100 m-es utolsó lövés helyét. Elindultam fel, hát 20 perc kellet mire felértem nem találtam se szőrt se vért. Csak a lövedék útját találtam meg a földben (húzott egy csíkot) eközben lentebb, nagy volt az öröm meglett a srác második mormotája egy kisebb 1 éves példány… Enyhén szétlőve mellkasnál. Így hát eljött a terítékkészítés ideje, ehhez találtunk egy szép sziklát Kövirózsával, Almroséval és Enciánnal a tetején… Csináltunk rengeteg képet.

unnamed-10

Ekkor jött a srácnak egy lehetőség, mivel szétlőtte a második mormotáját, hogy lőhet még egyet, ha akarja. El is fogadta. Lementünk a Hüttéhez, ott megint előkerült a madárlátta ismét csipegetés közben én észrevettem egy magas fűben álló mormotát, de csak a fejét. Szóltam mindenkinek és a döntést a srácra bíztuk. Nézegettük egy darabig és kicsit feljebb ment ahonnan már látszott a nyaka is. Hozta is a puskát zsákot mondtuk neki, hogy a 222-est hozza! (De előtte azt terveztük, hogy kaja után lefelé menet meglövi a kárpótlás mormotát ez maradt a fejben) emiatt felcserélte a kalibert és a 22-es Hornetet hozta a Hüttéhez! Mi ezt nem tudtuk nem figyeltük (a puskát) és pozíciót foglalt majd mondta, hogy látja:

-Minden rendben!

-Na dann bitte Schiessen! – szólt a Cimbora és ment a lövés, belezengett az egész völgy (üres lövés volt) SAJNOS HIBA LETT EZ IS! Mert a 22-es 100 m-en volt pontra belőve, de az utolsó mormota meg 120-130 m-re volt és emiatt a 22-es lövedéke ott már esik és bele lőtt egy fűcsomóba.

Véget ért a vadászat… Lefelé menet még zsigereltünk egyet, üveget töltöttünk forrásvízzel és lecsorogtunk a szállásra! Ott az elejtett zsákmányt a fagyasztóba tettük a másnapi szállítás miatt, ezek után volt egy 2-3 órás pihenő, majd úgy ahogy voltunk mentünk egy Fischeralm nevű helyre ahol fogd magad Pisztráng lehetőség volt, a fogott halakat ott helyben el is készítették a kért és kívánt módon! Horgászni nem tudtunk, mert nem volt horog! De elfogyasztottunk mind hárman egy remek Pisztráng vacsorát, ismét Almdudlerral ezek után volt egy séta az Inn folyó mentén és a szállás felé vettük az irányt!

Utolsó nap átautózunk Svájcba kicsit túrázni, mormotát lesni, de most a svájci oldalon jól sikerült ez is még havat jeget is láttunk tapogattunk augusztus 21-én. Lefelé menet vissza az autóhoz mindenki vett valami apróságot a szeretteinek és irány volt hazafelé! Még a svájci oldalon megtankoltuk az autónkat, mert igen olcsó volt az üzemanyag (0,79 eurocent/liter) kb. 11.000 Ft-ból tele tankkal indultunk a szállásra, majd ott össze pakoltunk és délután 17:00 óra körül indultunk haza nem sietve…

unnamed-11

Mindenkinek ajánlom ezt a lehetőséget! Aki teheti ne hagyja ki… Hatalmas élmény… Ha valakit érdekel ez a lehetőség, bizalommal forduljatok felém! Garantálom, hogy felejthetetlen élményben lesz részetek!

14269887_971287206317059_1692776432_n

A történetért külön köszönet Bessenyei Jánosnak!

One thought on “A hegyi vadászat belépője a mormota vadászat

  1. Gratula a vadászathoz!
    Most tervezem eppen a fiaimmal.
    Ha tudsz segiteni benne megkoszonom
    Peter

Hozzászólás a(z) Dr.Kovacs Peter bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük