A rejtélyes vadkan

Még tavaly nyáron történt az eset, mikor átmentem nagybátyámhoz, beszélgetni kicsit megnézni mit csinál, segítsek e valamit -Mellesleg ő fertőzött meg a vadászat szenvedélyével-.

Említette, hogy este készül ki vadászni csak azért nem szólt mert másnap indultam a családdal nyaralni és, ha nyúzni kell vagy hajnalba nyúlik a vadászat fáradt leszek. Indulás előtt csak meggondoltuk magunkat így én is vele mentem, de nem vittem puskát csak kísérőként. 19:00 óra környéken elindultunk a beírókönyvhöz. Útközben megbeszéltük hova is kellene ülni, úgy döntöttünk, hogy egy nagy tábla kukorica és egy 6-7 hektár körüli erdő közötti út lesz erre a legalkalmasabb. Mivel nem volt les földre telepedtünk le. Telt az idő nem volt az a túlzott nyári meleg, de a naplemente után mégis elég kellemes idő volt.

Nagy mozgás nem volt túlzottan… nagy volt a csend egyedül egy róka akart kiváltani az útra pont, ahol ültünk, de ő is csak mikor kidugta a fejet akkor vett minket észre. Váratlanul is ért hisz mi se láttuk csak mikor ugrott egy nagyot… csörtetés, vonyítás.

Ültünk tovább már teljesen sötét volt majdhogynem készülődtünk haza. Egyszer csak, mintha reccsent volna valami az erdőbe, egymásra néztünk nagybátyámmal… kis csend majd megint nagy reccsenés. Rolcsi (nagybátyám) már nyúlt is a fegyverért és felállt. Egy hatalmas fekete folt jelent meg az úton ebben a pillanatban a puska lámpa felgyúlt és a lövés eldördült. A disznó lámpafényben is hatalmasnak tűnt. Ugrott egyet és hallottuk, hogy rúgdolódzik a kukoricában és elég félelmetes hangon hörgött

– Biztos tüdő lövés! – mondta Roli.

Vártunk, álltunk egyszer csak, mintha a disznó hörgése közelebbről hallatszana.

– Á biztos csak mi halljuk rosszul. – gondoltuk magunkban.

 Egy fél pillanat alatt a disznó hatalmas hanggal mögöttünk a kukoricásban 2-3 m-re hörgött és jött felénk. Felpattantunk és gyorsan beugrottunk a terepjáró mögé és lefehéredett arccal csak figyeltük, hogy nekünk ugrik e disznó, de még mindig csak morgás és közeledik… Roli gyorsan a kocsi tetejére mászott a puskával én, pedig beugrottam az autóba. Vártam hevesen verő szívvel. Egyszer csak kopogott bátyám:

– Gyere ki elhallgatott! – nyugtatott meg.

A sötétben ezek után már nem mentünk be a kukoricába megnézni. Elpakoltunk haza mentünk.

– Hajnalban én még kijövök megnézni a kutyával! – mondta

Szerettem volna én is menni, de délelőtt indult a repülőnk így ő már nem akarta, hogy menjek, mert délelőtt indult is a repülőnk meg azt sem akarta, hogy teljesen kimerült legyek.

Végül addig rágtam a fülét, hogy csak hívott hajnalba, hogy menjek ki. Hajnal 04:00-re értünk ki még felvettük az egyik tagot és a kutyáját egy hannoveri vérebet épp, hogy kivilágosodott. Indulás a kukoricába kerestük, de semmi, pedig szinte biztos, hogy kapott lövést egy-két csepp vért találtunk az elején. Kerestük több órán át se egy elfekvés, semmi így sajnos nem lett meg a disznó, de szép és izgalmas élmény volt számomra.

Írta:

Nagy Szeverin

14642641_1303001636417874_409095651_n

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.