Az első bakom emlékére

A Pápai Agrárexpon vettem részt és itt találkoztam a Bakony-ér Menti Vadásztársaság vadászmesterével és hivatásos vadászával. A vadászat volt a főtéma és ekkor került szóba az őzbak vadászat így le is beszéltünk egy időpontot, ami mindenki számára alkalmas volt.

Májusiban jártunk, de hajnalban elég hűvös volt és az eső is szemerkélt. A korábban egyeztetett időpontban a vadászháznál találkoztunk. Amíg utaztunk a területre a vadőr tájékoztatott azzal kapcsolatban, hogy milyen bakok vannak ezen a területen. Leparkoltunk az autóval és innen gyalog folytattuk a cserkelést. Az eső már közben elállt, de továbbra is fekete felhők takarták be az eget és nem úgy tűnt, mintha javulni akart volna.

A földút kicsit sáros volt, de nem volt annyira vészes. Bejártuk a területet, de sajnos nem láttunk olyan bakot, amely alkalmas lett volna a kilövésre. A megszemléltek között volt olyan, amely a súlya miatt nem felelt, de volt, amely fiatal kora végett került ki a “célkeresztből”. Kicsit csalódottan ballagtunk vissza az autóhoz. Elindultunk az autóval és magunk mögött hagytuk a szomorkás környezetet. Miközben visszafelé tartottunk a vadászházhoz a terület határán hirtelen lefékezett a terepjáró. Meg is lepődtem, hogy mi lehet a gond, hogy megálltunk, ekkor szólt a vadőr, hogy:

-Srégan ott jön egy bak a kereszteződésnél! -gyors bírálat után, lőhetőnek ítélte a bakot.

A szívem dobogni kezdett. Bíztam benne, hogy ez már én bakom lesz. Már csak arra vártam, hogy megkapjam az utasítást a lövésre.

-Lőheted! – kaptam az engedélyt…

A puskát a spektív állványra tettem és végig követtem lassan a bakot, egy sűrű kökényes részen ballagott át kecsesen. Nem messze tőle egy aprócska, de annál serényebb ér határolta a másik oldalról bíboros tábla. Amikor elérte a tábla szélét megállt és céloztam, akkor lőttem rá a bakra… 80 méterre sikerült nyak lövéssel terítékre hoznom.

Hatalmas volt az öröm. Hívtam édesapám, hogy tájékoztassam őt a vadászat eredményéről, aki szintúgy vadászik már 25 éve. A bak megkapta a töretet és én is a kalapomra tűzhettem. Egyben szomorú és felemelő érzés is volt az őzbak terítékre hozása.

Elindultunk visszafelé, amire beértünk a vadászházhoz édesapám már ott várt minket. Gratulált nekem. Megtörtént az őzbakra avatás hatalmas öröm volt olyan hivatásos vadásszal vadászni, akin látszott, hogy valóban ért a szakmájához és ismeri is a területet. Jó érzés töltött el azzal kapcsolatban, hogy édesapám is jelen volt az eseménynél, vele is tudtam osztozni az érzéseimben.

A bírálat alapján a bak 1 éves és 138 grammos volt.

Írta:

Gazdig Tibor

 13569839_1203497716336817_860873698_o-614x1024

13569802_1203497713003484_2120336438_o-614x1024

13556068_1203498146336774_60337500_o-1024x614

13555632_1203497743003481_82241754_o-1024x614

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.