Az első dámbikám, amely igen csak váratott magára

 Meghívást kaptam egy nagyon kedves barátomtól Vásárosnaményba, hogy elejthetem életem első Dámbikáját.

Nem haboztam éltem is az alkalommal így autóba vágódtam és felvettem két cimborám, hogy ne egyedül menjek. Az érkezés napján nem mentünk ki már csak jó hangulattal és persze minimális alkohollal vártuk a másnapot.

El is jött várva várt reggel ahol kb. Gyorsan peregtek az események hiszen 10 perc telt csak el az érkezés helyszínétől és már lehetőségem adódott rá emelni a bikámra a fegyvert. De nem dördült el a lövés, mert háttal állt és észre vett a rudli. Természetesen el is rohantak. Hosszabb várakozási idő következett. Majd 2 óra elteltével újra megtaláltunk a kiszemelt bikát, ismét rá emeltem a fegyvert és csak egy hajszálon múlt a lövés, de elugrottak…
-Sebaj meg keressük! – mondta a vendéglátóm.

Nem szomorkodtam tovább mentünk és kerestük is. Meg is lettek, újra itt volt a lehetőség, hogy ismét ráemeltem a fegyvert és célzok…

-Na most most jól áll!  – mondja a vendéglátóm…

Igen jól állt csak a céltávcsőben a sok gallytól nem is láttam rendesen a bikát.

– Sebaj! – mondom neki. – Kerüljünk majd lesz valami…

Lett is …. eltűnt minden…

-Semmi baj, holnap folytatjuk!

Komótosan hajtottunk befelé… vendéglátóm búslakodik, én meg tolom a hülyeségem

– Hisz ilyen ez a vadászat! – mondom neki.

-Bíztam, hogy ma kegyes lesz velünk Diána! – Kétségbe volt esve, hogy holnap már haza indultunk és még nem lőttünk semmit.

-Reggel kijövünk, ha meg lesz meg, ha nem  akkor nem majd vissza jövök máskor!

Mikor már majdnem beértünk a vadászházhoz megpillantott két dámot és rám ordít:

– Azonnal száljak ki és lőj! – Időm se volt igazán célozni, persze elugrottak…

-Ne ez az én szerencsém! – ekkor kicsit én is kétségbe voltam esve…. – valaki el lopta a szerencsém – gondoltam magamban… Megérkeztünk volt  egy kis élménybeszámoló aztán lepihentünk…

Újra ránk köszönt a reggel. Kiérve a területre körbe is néztünk, a bikám két óra keresgetés után se volt sehol… egyszer jött a hang a rudlit bámulva….

-Jobb 3 ? – kérdem én…

-Jobb 3 ismétli. –

-Az nem az én bikám!

-Tudom, de lőheted! – én persze kis téblábolás után és picit direkt is de nem adtam le lövést… hisz az nem a nekem szánt bika volt… na el is indult a rudli..

-Azt lődd meg, amit mondok!

-Jó! – kapta a választ – Te vagy a góré.

-Cserkeljünk utánuk!

Megyünk is kis idő múlva feltűnik a rudli…

-Ott van látod? – kérdezi

-Látom! – feleltem.

– Akkor célozz, ha jó lődd meg! – most jött megint az én formám célzás közben szerencsémre háttal állt és fel kelt mellőle a bikám…. persze háttal nekünk… addig forogtam kúsztam másztam, hogy észre vettek és elszaladt minden…

– Sebaj mondom gyerünk utánuk! – utol is értük őket… kb. 150 m-re voltak természetesen takarásban a bikám… vártam… és kilépett a sűrűből… azonnal lőttem is hisz végig rajta voltam… tűzbe is rogyott… ekkor elkapott reszketés…

Ez egy igazi élmény volt nekem is és a kísérőimnek is hisz nem kevésszer emeltem rá a fegyvert mire sikerült terítékre hoznom az első bikám. (2017.  november 15-e volt)

Köszönjük a beszámolót Fülöp Tibornak!

Köszönjük a beszámolót Fülöp Tibornak!

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.