Az első tarvadam elejtése, amely örök élmény marad

Már Szombat este lefekvéshez készülődve egyfolytában csak a vasárnapon gondolkoztam. Mindent összepakoltam, minden megvan-e? Így az esti alvásból 3 óra alvás lett.

Majd egyszer csak csörög az ébresztőóra. Kiugrottam az ágyból. Egy szempillantás alatt elmúlt a szememből az álom. A készülődés követően bepakoltam az autóba és útnak is indultam. 06:30-ra odaértem Pista bácsihoz. Bepakoltunk az autójába majd elindultunk. Egy gyors írás a beírókönyvbe és egy forró kávé után már útra is keltünk. Igazán kellemes jó őszies reggelünk volt. Már az első kilométer megtételével rengeteg szarvas nyomot láttunk. Bizakodtunk, hogy még további vad tiszteletét teszi utunk során.

Bíztunk benne hogy Diána ma mellettünk áll majd. Hosszas autózás és keresés után megpillantottuk az első őz tarvadamat.

Kiszálltunk a járműből és amennyire csak tudtuk cserkelve megközelítettük. Körülbelül 90-100 méterre lehettünk. Csőre töltöttem a fegyvert, a célkeresztet ráhelyeztem a vadra, és vártam Pista bácsi szavát hogy “Lőhető”. A szívverésem felgyorsult, a lélegzetvétel kisimult.

Megtörtént a lövés, a vad jelezte a találatot majd két lépés megtétele után összerogyott. Baráti kézfogással gratulált nekem a kísérőm, majd egy cigiszünetnyi idő után elindulunk birtokba venni a vadat. Pista bácsi megadta a vadnak az utolsó falatot és a sebtöretet, majd nekem is átnyújtotta a töretet. Egy közös fotó és pár jó szó után elindultunk vissza. Az élmény felejthetetlen és örök marad. Igazán jó kísérővel, segítő tanácsokkal és rengeteg jó szóval felejthetetlen élménnyé vált számomra.

Írta:

Kalán Zoltán

14797488_1420882481273183_1011029473_n-custom

14797377_1420882531273178_1708784614_n-custom

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.