Csúzlis vadászat Angliában

A világban számos országban, évtizedek óta vadásznak csúzlival. Én ezúttal Nagy-Britanniában próbáltam szerencsét.

Minden magyar tudja mi az a csúzli, és a férfiak legtöbbje gyerekkorában biztosan lőtt is már vele. Mégis: ha megemlítem valahol, hogy vadászatra is alkalmas, méghozzá legálisan, akkor azonnal kérdésekkel kezdenek ostromolni:  hol, mire, mikor és milyen feltételekkel?

Mivel csúzlikat készítek tudom a válaszokat, de helyesebb, ha először tisztázunk pár alapvető dolgot. A villákat természetes fából faragom. Erre a fűzfa, az akác és a nyár tökéletes anyag. Fontos, hogy a villák alacsonyak legyenek, hogy jó erős gumival lehessen őket szerelni. Ideális esetben egy 5 g-os acélgolyó akár 300 km\h sebességgel is kirepíthető. Az hogy a gumi milyen vastag, és milyen hosszú, az attól függ, hogy a vadásznak milyenek az adottságai, az erőnléte, hogy mit szeretne kilőni és hogy milyen hosszan húzza ki a gumit, azaz milyen stílusban lő. Én az angliai vadászatra az egyik nyárfából készített, diófa intarziával díszített fegyveremet vittem magammal, melyhez 10.5 mm-es acélgolyókat csomagoltam. A markolat megmunkálása is fontos. A fa markolat is elég ugyan, de jelenleg egy kerámia alapú burkolaton dolgozom, mely a fa felületre kerül majd fel: a vadász a még puha anyagot megmarkolja, majd elengedi, ami pár percen belül egy életre felveszi a csúzlis kezének ergonómiáját. Biztos kézzel igazi a lövés!

Itt el is érkeztünk a következő kérdéshez, hol ejthetünk vadat ily’ módon? A messze nem teljes lista: Írországban, Angliában, Amerika egyes államaiban, Japánban, Kínában és a legtöbb ázsiai országban. Mi lőhető csúzlival? Ha acél, vagy ólomgolyót használunk, akkor a legtöbb vadászterületen szinte az összes vadászható madár, emlősök közül pedig a mókus, és a nyúl. Ha nyílvessző van a tegezünkben, (igen, nyílvessző is kilőhető, mégpedig elképesztő sebességgel) akkor bármely nagyvad elejthető. Legálisan erre Észak-Amerikában van lehetőség. Ha a vessző halászheggyel van szerelve, akkor ponty és egyéb más hal is zsákmányolható. Tagadhatatlan, hogy a nyílvesszős-csúzlis vadászat legismertebb mai alakja, az amerikai Chief AJ, aki fényképekkel és videókkal dokumentáltan az első erdőjáró a világon, aki sikerrel lőtt csúzlival Grizzly medvét. Az úr egy indián közösség tagja, és nem kevesebbet kínál, mint azt, hogy aki az ő módszerét követve ejt nagyvadat, azt a törzs jelképes tagjává fogadják.

A csúzlis vadászat feltételei régiónként eltérnek, de mindenütt az ésszerűségen alapszanak. Angliában az indulhat neki az erdőnek, aki magabiztosan bánik a fegyverével. Legyen az golyós puska, vagy csúzli. Utóbbi esetben erős gumival, acél, vagy ólomgolyót betárazva kell lőni. Gyakorlatilag egész évben korlátozás nélkül ejthető, a holló kivételével az összes varjúféle, idényben az örvös galamb, a balkáni gerle, a tőkés réce és további 10 récefaj, egyes lúdfajok, a szalonka, a fácán; augusztustól novemberig még a hófajd is. Emlősök közül szürke mókust, mezei és a havasi nyulat lőhetünk, méghozzá mindhárom fajt egész évben korlátozás nélkül – már ha sikerül.

Jómagam június elején vágtam neki a kalandnak. Egy Londontól 50 km-re lévő faluba utaztam, melytől nem messze egy csodálatos, kis erdő fekszik. Túl közel van a falvacskához, ezért lőfegyverrel nem háborgatható a csendje. Izgatottan, szépen, lassan sétáltam a komoly fák között. Az aljnövényzet igen ritkás volt, ezért aránylag halkan haladhattam. Többször is megpillantottam a mókusokat, melyek 25-30 méterről kiszúrtak és feliszkoltak a fatörzseken. Ez nem nagy távolság, légpuskával könnyűszerrel meglőhettem volna őket (Angliában a lépsuskás vadászat is legális, de erről majd máskor), de a mókusok izomzata roppant fejlett, szívós, ezért, meglátásom szerint 15 méter körül etikus lövést leadni rájuk. Ügyes csúzlisok a puhább testű gerléket akár 30 méterről is leterítik. Türelemmel haladtam tehát tovább, és több esetben is sikerült közelebb merészkednem ezekhez a csodálatos légtornászokhoz. Be kell vallanom, hogy nem egyszer rájuk sütöttem a fegyverem, de nem jártam sikerrel.

Végül azonban Diana kegyes volt hozzám. Az erdő egyik pontján, ahol egyáltalán nem láttam mozgást: valami furcsa kiemelkedésre lettem figyelmes a magas ágak között. Bizony: egy szürkemókus volt, aki – magát biztonságban érezvén – a fa tetejéről figyelt engem. Igen ám, de én is őt. Ez a mozdulatlan póz pedig kedvezett nekem. Kifeszítettem a gumit, pár másodpercig céloztam, majd elengedtem a kosarat. A golyó hatalmas sebességgel száguldott a cél felé… A másodperc tört része alatt két, halk csattanás hallatszódott egymás után. Az egyik a csúzlim gumija, a másik az ádozat feje és az acél találkozása volt.  A mókus abban a pillanatban lezuhant a fa koronájáról. Csak akkor láttam, milyen szép, nagy példányról van szó. Lassítva pergett le előttem e jelenet, ahogy az állat lehullt a földre: pontosan a lábam elé. Elképesztő volt! Még rúgott párat, majd végleg lecsillapodott.

Sokaknak az apróvad ejtése nem jelent különösebben nagy élményt. Nekem viszont felejthetetlen pillanat volt. Hosszú percekig néztem a mókust, de közben magamat is figyeltem. Úgy látszik szerencsés tulajdonságom, hogy lövés után ver csak gyorsabban a szívem. Pár óra múlva megnyúztuk a zsákmányt. A prémje hazarepült velünk Budapestre, hosszas főzés után ízletes húsa pedig vendéglátóink ebédje lett.

Remélem, ez a különleges tapasztalat átszáll majd a csúzlikra, melyeket készítek.

Nagyfügedi Gergely

2015

11406972_1021492407875910_5138316106950280861_n

11402296_1021492147875936_597283266155304814_o

 

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.