Egy mozgalmas este

Vadkárelhárító vadászatra hívtak, a “szárazvölgy felé” a beíró könyvnél ‘ az “öregek” az esélyekről beszélgettek ki hova menjen. Jó szakszemélyzetnek köszönhetően, a jóslatok szinte be is teljesedtek…

7 óra körül járhatott, amikor megállt a terepjáró, egy kaszálóhoz értünk körülötte, akácos… vendéglátóm elmondta, hogy még körülbelül 150 métert sétálnom kell és ott meglátom a magaslest, ami 3 szép szál “akáclegényre” volt felszögelve. Nehézkesen felkapaszkodtam a lesre. Útközben két malacot láttam, csíkosak voltak, hogy felemeljem rájuk a fegyvert eszembe se jutott.

Elhelyezkedtem kényelmesen… kereső, lámpa, szúnyogriasztó kézügyben a puskát, pedig a les korlátjának támasztottam. Telt az idő, de nem eseménytelenül egy suta jött ki a tőlem kb. 120 m-re, majd követte a bak is… üzekedés előtt járt az idő. – Latolgatja a bak az esélyeit. – gondoltam magamban. Keresőtávcsövemmel a bakot nézegettem, de ekkor a suta riasztott és az erdő felé nézett. – Valami megmozdult odabent a sűrűben! – elmélkedtem. Nem sok idő telt el, de ahhoz, hogy belássak tőlem jobbra lévő területet fel kellett hozzá állni, óvatosan felállok kereső távcsövemet lassan a szememhez emelem… a lővilág utolsó percei voltak… és akkor megpillantok egy olyan jó mázsa körüli disznót, ami a bokorsor szélén áll és felém nézett… de nem vehetett észre, mert a szelem jó irányba fújt és szinte takarásba voltam…

Majd még kijött két disznó magányos disznó csak turkálnak, szamócáztak, süldőnek nagynak találtam őket így vártam, hogy nehogy jöjjön velük malac… és a gyanúm beigazolódott még három koca követte és 18 malac, az egyik koca babos volt. A füle hegyén fehér foltok, gyönyörű látvány volt jó “fényviszonyok között”. Egy jó félórányit turkáltak aztán az öreg koca megunta fújt kettőt és elvezette a “bandát”. Elcsendesedett minden, már a madarak se csiripeltek, egy két tücsök húzta még a “hegedűt”.

ahogy a szarvosakat néztem szemben az akácosban elreccsent egy ág .. tudatván velem h mozog még bent vmi

Olyan 10 óra körül járhatott, amikor a hátam mögül közvetlen zajt hallottam, hátra nézek, és csak egy árnyat láttam átsuhanni a nyiladékon és megállt a szélén és engem nézett, eközben a hold is kezdte megmutatni magát egy jól megtermett vadmacska volt.

Szemeztünk, hallom, hogy valami vált át a kaszálón, nagy léptek, egy szarvastehén a borjával elég szép kerek borjú volt látszott h jó “nevelést” kap.  Ahogy a szarvasokat néztem szemben az akácosban elreccsent egy ág… tudatván velem, hogy mozog még bent valami. Nem voltak egyedül, szemben a holdvilágnál 3 fekete foltot fedeztem fel. – Megjöttek, akikre vártam! – jegyeztem meg. 3 süldő egyenesen felém még egy utolsó pillantás a keresőben, hogy biztos legyen, ami fix nincs malac, 3 tavalyi süldő a keresőt a puskára cseréltem, jól betámasztottam és vártam, hogy közelebb jöjjenek. A legutolsót vettem célba, de még engedtem őket hadd jöjjenek turkálgatva egymást oldalba döfködve közeledtek. Amikor ilyen 70 m-re bejöttek elém és megtorpannak, a hátsó pont keresztben áll nem teketóriáztam… lőttem nagyot szólt az öreg mauser és utána tökéletes, de aggasztó csend, de a disznó nem feküdt ott. Megvártam a szokott “cigaretta” időt és lassan lemásztam a lesről… elindultam a rálövés helyén, láttam az elugrást. 15 méter után találtam vért… habos, tüdőlövés. Jó félóra keresgélés utána,  de a disznó nem feküdt ott az akácosba. A fegyverlámpa a tett helyszínére vezetett, kihúztam az erdőszélére, de ekkora már jöttek a vendéglátóim is. Nagyon örültem neki, őszinte gratulációk jól estek, gyönyörű mozgalmas este volt.

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.