Egy örök élmény – az első gímbikám

2017.október 14. egy “nagyon” péntek 13-a utáni nap. A megbeszéltek szerint 17:00 után pár perccel már a helyszínen voltunk. A leshez közeledve megláttuk, hogy kint van két bika 70 méterre tőlünk.

A bokrok takarásában maradva elbíráltuk őket, miszerint mind a kettő lőhető. Semmilyen pozícióból nem tudtam volna úgy lőni, hogy ne kelljen a bokor mögül kijönnöm, ezért kerestünk egy másik nyiladékot, ami igaz, hogy 80 méterrel messzebb volt, de takarásból, lőbotról jól becélozhatóak voltak a bikák. Mire elhelyezkedtem már csak egy bikát találtunk a nyílt placcon. Kisvártatva, megvárva míg keresztbe fordul, elhúztam az elsütőbillentyűt. Innentől kezdve felgyorsultak az események. A bika tökéletesen jelezte a találatot, tudtam, hogy ilyen lövéssel 100 méteren belül meg kell találjuk. El is indultunk mikor láttuk, hogy a kb. 4 méteres árokból két bika igyekszik az erdő felé. Sejtettük, hogy ők lesznek azok, ezért elindultunk a rálövés helyére, ahol vért nem találtunk, majd elindultunk a bikák után.

400 méter sikertelen keresés után visszafordultunk. Elkeseredve, lelkileg összetörve sétáltunk vissza a les irányába latolgatva a lehetőségét annak, hogy alálőttem. Visszaúton másik csapáson sikerült megtalálni a nagy árkot, melyet nem tudtunk kikerülni, ezért le kellett menni az aljára. Amikor az árok aljában álltam és indultam volna fel a másik oldali partjára, akkor láttam meg, hogy tőlem 2 óra irányába is van egy sokkal kisebb árok melyben a bikám fekszik.

Próbáltam megszólalni, figyelmeztetni a párom, hogy megtaláltam, de hang nem jött ki a számon és a bika felé mutatáson kívül semmi másra nem jutott időm, mert örömömben térdre rogytam és elkezdtek hullani a könnyeim. 5 perc vigasztalás és örömkönnyek után odamentünk a bikához és láttuk, hogy tökéletes blatt lövéssel hoztam terítékre. A rálövés helyétől kb 40 métert ment el. Utólag jöttünk rá, hogy összesen 3 bika volt, de mi csak kettőt láttunk. Lehet, hogy nem a legnagyobb, legszebb, legformásabb, de az első bikám és egy kőkemény érzelmi hullámvasút vezetett el ahhoz, hogy büszkén és boldogan megadhassuk neki a végtiszteletet. Köszönöm a kazári Kohász Vadásztársaságnak, hogy lehetőséget biztosítottak az első bikám elejtésére, T. Lászlónak, aki reggel-este jött velem és tartotta bennem a lelket és természetesen apukámnak, aki szintén vadász és aki 6 éves korom óta vitt magával vadászni, így megtanította nekem a vadászat alapjait, etikáját, szakmai oldalát is.

Puska: Blaser Monza

Kaliber: 30-06

Lőtávolság: 136 méter

Köszönjük a beszámolót Szabó Anitának és továbbra is egy kalappal

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.