Este vadászat befejezése előtt csörög apum telefonja, hogy rá lőttek egy bikára, de sajnos elment és kellene a segítség. Átveszem a telefon megbeszéljük hogy mit látott, hallott.
Elmondása szerint egy füves réten lőtt rá a bika kirúgott és elmenekült. Nem várt sokat és egyből elkezdte keresni, a rálövés helyén talált vért amin 30 métert tudott menni mivel a bika fölállt előtte. Olyan szerencséje volt, hogy még egyet rá tudott lőni, ő úgy látta, hogy talált, de az később kiderült, hogy elhibázta a nagy izgalom miatt. Még mielőtt engem hívott volna 2 ember érkezett segíteni, mert biztos volt hogy meg van. Hárman neki láttak a keresésnek, de elfogyott a vér, körbejárták az egész erdőt de semmi, ekkor hívtak engem. Mondtam nekik, hogy hagyják abba és jelöljék meg az utolsó vért nyom helyét, reggel folytatjuk kutyával, bele is mentek.
Reggel a megbeszélt helyen találkoztunk és indultunk keresni. A keresést onnan kezdtük ahol a bika felállt előző este. Szépen útnak eredtünk… pár méter után a sebző biztat, hogy jó fele megyünk, ezt igazolják a zsebkendő darabok. kb. 100 métert mehettünk, amikor elértünk az utolsó vér nyomhoz.
Itt kezdődtek a a bonyodalmak, kis hezitálás, helyben keresgélés után elindult a kutya balra, 10 – 20 méter után látom a kutyán, hogy nem a megfelelő irányba indultunk, de hagyom hát ha talál valamit, de semmi, jött vissza felé… oda érünk a jelölésig, most balra vette az irányt, de párméter után visszafordul a jelhez, hirtelenen megindul a felfele a dombra, kb. 10 méterre vért találunk.
Nagy az öröm, de a bika csak egyfolytában felfele ment, amit pár csepp vér igazolt. 300-400 méter után hirtelen megcsap a bikaszag, kutyám is jelzi, felüti a fejét még jobban el kezd húzni. Nagyon kéri, hogy engedjem, nem engedem, mert gondoltam, hogy dermedten van mivel két lövés benne van.
Rosszul gondoltam, mert a bika 10-20 méter megtétele után fölállt és nagy robajjal elmenekült, engedem a kutyát. Mondtam a kísérőknek hogy várunk, erre ők elmentek vért keresni a sebágy után azzal az indokkal hogy „ lehet nem is arra ment” . Ránézek a gps-re látom a kutya már 300 m távolságra van és nagy sebességgel halad át a másik erdőbe egy feltárcsázott búzatarlón, gyorsan szólok a kísérőknek (ordítva) hogy jöjjenek mert már a túlsó erdőbe vannak. Kimegyek még fél úton a tarlón már az ugatást is hallom, de még messze, még egyszer vissza szólok, hogy siessenek mert állít. (A puska a sebzőnél volt) Átmegyek, közben a bika megindult, de sikerült megint meg állítania. Megállok az erdőszélén vártam, eltelt vagy 10 perc, de nem láttam sehol őket, felhívom, hogy merre vannak mert állít a kutya. Erre az a válasz hogy itt vártak a vérnél, mert találtak párcseppet a sebágy után. Nem bírtam várni, elkezdtem rámenni a bikára, megközelítettem vagy 50 méterre őket, a bikának az agancsát már láttam a galagonyásban ahogy a kutyát próbálta elhajtani. Közben hallottam, hogy nagy szuszogással, töréssel jöttek a kísérők.
Megbeszéltük a haditervet, hogy hogyan megyünk közelebb, nehogy meg ugorjon a bika. Olyan sűrű a galagonya hogy alig láttuk őket pedig 10 méterre vannak. Hirtelen fordult bika és kilógott a hátulja.
Rálőni nem lehetett. Nincs mit tenni várunk, a türelem meghozta a pillanatot, mert a bika kilépett. Sebzőnek mondtam hogy lőjön, de vigyázzon a kutyára. Sikerült meglőni, de még elment egy keveset. Odamegyünk hozzá nagy az öröm, gratulációk stb. Meg csináltuk a terítéket ahol nagyon meglepődtem amikor át adtam a töretet a sebzőnek, letörtem közbe egy darabot a kutyának, de hiába, mert hirtelen a lábam mellet üllő kutyához letérdelt a sebző és nagy dicséret mellett bele tűzte a saját töretét a kutya nyakába és meg köszönte neki a sikeres munkát!
Már egy jó pár keresésen túl vagyok, de még ilyen vadásszal nem találkoztam, aki tudta volna, hogy a kutyának is jár a töret és a kutyának meg köszönte volna a munkát.
Találat helye: Comb előtt a vékonyánál beleket ért
Kaliber: 30.06 – Lapua
Vezeték munka: 600m
Hajsza: 1200 m
Írta:
Molnár Balázs