Ifjonti szenvedéllyel

A természet iránti szeretete már kisgyermek korában kialakult szüleinek köszönhetően. 17 évesen tett vadászvizsgát, de mára már csak a fényképezés maradt meg. Kedvenc fotótémája a nagyvad.  A munkahelye és a családja mellet mindig próbál időt szentelni a hobbijára. Számos terve van a jövőre nézve, amit az interjúból megtudhatunk! Plank Csabával beszélgettem fotós tevékenységéről.

Mikor és miként kerültél kapcsolatba a vadászattal?

Ez nagyon érdekes kérdés. A családunkban senki sem vadászik és a felmenőim között sem volt vadász. Szülőföldem a Mezőföld ahol gyerekkoromban a mezőgazdaság biztosította a megélhetést az egész falunkba, mondhatni. Ezáltal a szüleimmel elég sokat jártunk a “határba” a természetbe. Talán ekkor ragadhatott magával a vadvilág és természet varázsa. Mindig tettem plusz köröket vagy előbb indultam a többieknél, hogy legyen időm körülnézni mielőtt belefogtunk a munkába. Az utcánkban több vadász is lakott így a következő lépcsőfok az ő “megkörnyékezésük”volt, hajtóként részt venni a hajtásokon, társas vadászatokon. Szerintem ott el is dőlt minden! Ezt fokozta az első keresőtávcső, amit szüleimtől kaptam, ezáltal “elérhető” távolságba került a vadvilág, aztán az első hullott őzagancs megtalálása. Ezek mind – mind stabil alapot adtak a továbbiakra! Onnantól kezdve csak a vadászat iránt érdeklődtem és olvastam, amit teszek mind a mai napig. Jelenleg 160 kötetből áll a vadászkönyv gyűjteményem, ami a lehetőségeimhez képest “napról – napra” bővül. Vadász vizsgámat 17 évesen tettem le, tag nem voltam sehol, barátok által jutottam vadászati lehetőségekhez. Aztán sajnos idő hiányában ritkultak azok a pillanatok, hogy puskával a vállamon sétáljak…így született meg az elhatározásom, hogy megválok a vadász felszerelésemtől. Maradt a fényképezés…így ha csak gondolok, egyet vállamra kapom az állványt és mehetek is…

Milyen felszereléssel fotózol?

Jelenlegi felszerelésemet egy Sigma 150-600 (S) teleobjektív és egy Canon 40D váz alkotja. Az idők folyamán ennél a “szettnél” kötöttem ki. Mint mindenki, véleményem szerint, kipróbáltam több objektívet mire megtaláltam azt, amivel úgy érzem, hogy hosszabb távra össze tudunk szokni. Kezdetben a filmes világgal kezdtem, egy Zenit fényképezőgép és egy 200-as Pentacon alkotta az első felszerelésemet. Ez a Zenit fényképezőgép mind a mai napig meg van… Az idő és technika haladásával próbáltam felvenni a lépést és beszereztem első digitális vázamat, ami egy Canon 300D volt…ekkor próbáltam a manuális (tele)objektíveket digitális vázon (lehetőségeimhez mérten beszereztem egy 300-as Meyert és egy 500-as Pentacont). Persze idővel a váz is változott… Ahogy a lehetőségek bővültek a fényképezésre, tartottam attól, hogy egy megismételhetetlen pillanatról, szituációról, helyzetről lemaradok a “lassúságom” miatt (AF hiánya), így felvettem a ritmust a világgal és kiléptem a manuális objektívek világából. Zárójelben jegyzem meg, hogy fájó szívvel, mert szerettem velük “bíbelődni”, de úgy érezem muszáj volt. Több objektívet kipróbáltam mire a jelenleginél kikötöttem, hála egy nagyon jó Barátomnak.

Van esetleg kedvenc fotótémád?

Igen, kedvenc fotótémám a nagyvad. Az ő fotózásuk szó szerint felér a vadászattal, sőt…alkalom adtán izgalmasabb is. Ugyan úgy kell ismernünk a szokásaikat, váltóikat, mozgásukat és élőhelyeiket, mint a vadászoknak, hogy sikerrel tudjunk járni. Az elkészített fotó a mi trófeánk, ami mondhatni egyenértékű vele… Sokan bele sem gondolnak, hogy egy adott felvétel elkészítéséhez mennyi munkára, utána járásra és időre van szükség. És még így sem biztos, hogy az elképzelésünk szerint alakul, mert ez sem attól szép, amit ad, hanem amit ígér, mint a vadászat!

Számodra melyek azok a hazai vadfajok, amelyeket könnyebb illetve nehezebb lencsevégre kapni?

Számomra könnyebben az őzet lehet lencsevégre kapni. Amelyik területre legtöbbet járok fényképezni ott nem, vadásszák intenzíven, így elég nyugodtak, mondhatni. Jól tartják a területeiket, kiszámíthatóak, hogy bátorkodjak így fogalmazni. Nehezebben a gímszarvast. Ahol legtöbb alkalommal fényképezem, ott későn vált ki és korán megy vissza. Sokszor ki kell menni, hogy lencsevégre tudjam őket kapni, akár csak dokumentációs célzattal is, de nem adom fel! Előbb-utóbb elvetik a lépést és “belesétálnak a kamerámba”. … Értékelhető felvétellel.

Szerinted miben rejlik a természetfotózás titka?

Véleményem szerint a titka: kitartás, türelem és idő. Így tudnám legegyszerűbben összefoglalni, de persze ennél azért összetettebb a dolog. Mint már említettem rengeteget kell menni, nézelődni, kint lenni és szükség van helyismeretre is. Ezt is csak szívvel és lélekkel lehet művelni, másképpen nem megy. Akit egyszer magával ragad, azt nem engedi egy életre véleményem szerint. A titoknál említeném meg a támogató hátteret, aki elnézi az embernek ezt a “hóbortját” és egy idő után már nem kérdezni meg hajnalok-hajnalán egy téli napon pl., hogy hova mész és hogy normális vagy-e?

Melyik volt az a képed, amelynek az elkészültére a legtöbbet vártál?

Az egy gímszarvasos kép. Mikor azt a felvételt készítettem minden szabad pillanatomat kint töltöttem a szarvasok nyomában. Akkor délután az égiek is mellém szegődtek. Még fent volt a nap, mikor egy 7-8 főből álló bikacsapat kiváltott a tőlem szemben lévő sűrűből kb. 400 m-re egy kaszálóra ahol vártam őket. Szerencsémre egyenesen irányomba kezdtek legelni, folyamatosan csökkentve a köztünk lévő távolságot. Kb. 40 m-re közelítettek meg. Sikerült több képet is készíteni róluk, de az “igazi” számomra az volt, mikor egymással hadakozva, “ágaskodva” a mellső lábaikkal próbálták regulázni egymást. Ez felejthetetlen pillanat volt. Ez idő alatt majdnem teljesen mozdulatlanul eltölteni azt a 1,5-2 órát “összegörnyedve” nem volt egyszerű, de megérte! Megvártam, míg elvonulnak, nem akartam elijeszteni őket, utána még kellett egy kis idő, hogy lábra tudjak állni.

Munka és a család mellett mennyi idő jut a fotózásra?

Sajnos nagyon kevés… 15 éve az Országos Mentőszolgálatnál dolgozom, mint mentőápoló. 3 éve átmentem az egyik fegyveres szerv Egészségügyi Osztályára főállásba, így a mentő maradt részállásban, ezáltal a szabadidő “leredukálódott”. Van egy 3 éves gyermekünk, akit próbálunk a természetjárás és természet szeretete irányába terelni, reméljük sikerrel! Párom elfogadta ezt a bogaramat, ezáltal úgy érzem, szerencsés helyzetben vagyok. Néha fejtörést okoz, hogy mindenkinek megfeleljen minden, de eddig mindig sikerült megoldani a dolgokat, helyzetet.

Melyik az a napszak, amikor szívesen fotózol, és miért?

Legkedveltebb időszakom a hajnal. Igaz néha nehéz felkeni, de megéri… A természettel együtt ébredni, hallani az első madárdalt és utána mintegy jelre az összes többi bekapcsolódik a kórusba. Ahogy a hajnalpír megjelenik az ég alján és mind egyre világosabb lesz alakot ölt a természet, a hajnali párán áttetsző napsugarak… Ezek mind-mind felejthetetlen pillanatok, fények, színek. Zárójelben jegyezném meg, hogy titkon remélve sikerül elcsípni a gímszarvasokat, amelyek kissé elkésnek a beváltással.

Fotóidat lesből, vagy cserkelve készíted?

Talán fele-fele arányban jelölném meg. A lakóhelyünkhöz közeli területen leginkább lesből, a terület adottságából kifolyólag, ugyanis egy nagyobb kaszáló erdővel, sűrűvel ölelve. Itt célra vezetőbb a les, mert ha már kiváltott a vad, akkor takarás híján lehetetlen észrevétlenül megközelíteni. Ugyanezen a területen a tulajdonos engedélyével építettem egy les kunyhót, amelyből rókákat szerettem volna fényképezni. Sajnos idő hiányába ez még várat magára … A távolabb eső területeken leginkább cserkelek. Ott nagyobb területeken van lehetőség mozogni, fényképezni. Mezőgazdasági területek váltakoznak erdőfoltokkal: a terület változatosságából fakadóan általában a cserkelést választom.

Milyen terveid vannak a jövőre nézve a fotózás terén?

Szeretnék őszi hangulatot árasztó fotókat a legfőbb időszakban, amely ugye szeptember-október. Egy “igazi” bőgő bikás képet mikor mondhatni beleordít a lencsébe és hasonlót barcogáskor is háttérben az ősz színeivel. Szeretném a már említett les kunyhómat beüzemelni, kihasználni. Titokban még egy sakállak összefutni …, ami ez idáig nem sikerült még fényképezőgéppel.

Köszönjük szépen válaszaidat, sok sikert kívánunk céljaid megvalósításához! 

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.