Jó tanácsok az eredményesebb vadászathoz II. rész – Lövés után

Az előző részben igyekeztem olyan kicsi, de fontos dolgokra fölhívni a figyelmet, amiknek a betartásával eredményesebbek lehetünk a vadászat terén. Egy lényeges tényezőt azonban kihagytam. A szelet.

Nem véletlenül, ugyanis egyrészt úgy gondolom, hogy a legalapvetőbb dolog, amit mindenkinek tudnia kell, másrészt sokszor előfordul, hogy hiába nézzük meg a beírókönyvnél a szél irányát, a kiválasztott területrészre érkezve sokszor tapasztalhatjuk, hogy teljesen más irányból fúj, mint azt előzőleg gondoltuk. Ennek több oka is lehet, amikbe most nem mennék bele részletesen. Aki gyakran járja a területet az tudja miről beszélek.

A kis kitérő után kanyarodjunk vissza a jelenlegi témához. Ez pedig nem más, mint az, hogy mit is kéne tennünk a lövés leadása után, de főleg inkább előtte.

Leges legfontosabb dolog, hogy ismerjük a fegyverünket és legyen rendesen belőve. Lehetőleg egyfajta lőszert használjunk. Második fontos dolog, hogy a KERESŐTÁVCSÖVÖN keresztül bíráljuk el a vadat. Tudom, hogy ez sokszor nehéz, mert keskeny a nyiladék vagy észrevett, mert nem álltunk takarásban stb. Mégis azt mondom, hogy előbb nyúljunk a nyakunkban lógó távcső után, mint a fegyverünk után. Ha a keskeny nyiladékon gyorsan keresztül lépett a vad, akkor próbáljunk elé kerülni vagy következőleg álljunk közelebb a váltójához kicsit korábban, hogy jól meg tudjuk nézni. Amennyiben mégis el tudtuk bírálni és úgy ítéltük meg, hogy terítékre lehet hozni, a lövés leadása előtt nézzük meg, hogy pontosan hol áll a vad. Ez ugye megint nehézségekbe ütközhet, mert például, ha egy búzatábla közepén tartózkodik, akkor igazából nincs mihez viszonyítani. Ebben az esetben a lövés leadásának irányát jegyezzük meg és próbáljuk a lehető legpontosabban megsaccolni a távolságot. Ha van távolságmérőnk, akkor ez egész egyszerű feladat. Jó lövés esetén (fültő, lapocka, gerinc) nem is kell sokat keresgélni vagy egyáltalán nem. Amennyiben helyben maradt a vad és szürkületben történt a lövés, vegyük birtokba minél előbb. Ez a jobbik eset. A rosszabbik, ha nem oda megy a lövés ahova szántuk. Ennek is több oka lehet, vadászláz, lépett egyet a vad, pontatlan távolságbecslés, rossz fényviszonyok, pontatlan puska stb. Itt lép be a témába az alcím. Mi a teendő abban az esetben, ha lövés után nem rogyott tűzben a vad? Ilyenkor a legfontosabb, hogy tudjuk hol és hogyan állt, illetve hogy volt e becsapódás és jelezte e, a találatot. Ezekre mind oda kell figyelnünk. Később fontosak lehetnek az utánkeresés során. Amit mindenképpen tartsunk be az az, hogy ne mozduljunk el azonnal a helyünkről. Ha nyílt terepen futott el az állat akkor kövessük távcsövön keresztül ameddig lehet, ha beugrott a sűrűbe akkor pedig hallgatózzunk és próbáljuk meghatározni a mozgási irányát. Ezek a teendők napszaktól függetlenül érvényesek. Minimum 10 percet várjunk a lövés leadása után, de a 30 perc még jobb.

15577724_377206752624162_577804043_n
Forrás: Google.hu

Ne kezdjünk el azonnal motoszkálni meg telefonálgatni a vadőrnek. Maradjunk csendben és hallgatózzunk. 10-30 perc letelte után, óvatosan közelítsük meg a rálövés helyét és vegyük jól szemügyre. Keressük meg a helyet ahol a vad állt a lövésünk leadásakor, utána nézzük meg a helyet ahol beváltott és figyeljük a találatra utaló jeleket. Ezek bármik lehetnek. Talajsérülés (húzza a lábát), szőr,csont,gyomor és béltartalom, vér. Ha ezek közül bármelyiket észleljük és nem hallottuk elugrás után egy helyből vergődni a vadat, akkor azonnal hagyjuk abba a keresgélést és szóljunk megbízható kutyás embernek, aki segít a keresésben. Amennyiben nem találunk semmit a rálövés helyén. de nem nyugszunk bele a hibázásba akkor keressük meg a beváltás helyét és azon menjünk el, 100-200 métert vagy addig amíg meg nem találjuk ez első csepp vért. Ha nem találunk semmit, akkor valószínűleg hibáztunk, ha mégis találunk valamit, akkor próbáljuk megállapítani, hogy honnan származhat a csontszilánk vagy vér. Ebben az esetben is jobb, ha abbahagyjuk a keresést és kutyát hívunk. El sem hinnénk mikre képes egy jól betanított kutya. Itt szeretném fölhívni a figyelmet arra, hogy minden esetben nézzük meg a rálövés és beváltás helyét. Ne legyünk lusták hozzá, hiszen lehet, hogy eltaláltuk a vadat annak ellenére, hogy ezt mi a lövés pillanatában nem érzékeltük. Az pedig nem vadászemberhez méltó, hogy hagyjuk azt a szerencsétlen állatot kínok kínja között, nyomorultul elpusztulni.

Végezetül itt is szeretnék két történetet elmesélni, amiknek részese voltam:

            Erdei nyiladékkereszteződésben álltam disznóra, szarvasra várva. Erősen szürkült már, mikor meghallottam, hogy közeledik egy konda. Annyi időm volt még, hogy közelebb osonjak ahhoz a helyhez ahol átváltani készülnek. Ki is lépett az első disznó, de nem tudtam lövést tenni. Nem sok időre rá jött a második. Keresztbe fordult és eldördült a lövés. Nem hallottam becsapódást és a vad sem jelezte a találatot (a disznó egyébként is rosszul jelez). Ezután kicsit később átváltott a nyiladékon a konda többi tagja is, de elég messze, így nem lőhettem. Körülbelül 20 percet várakoztam a helyemen. Közben hallottam, hogy „szöszmötöl” az erdő alatt a korábban látott két disznó. A rálövés helyét lámpafénynél vizsgáltam meg. Semmit sem találtam. Az volt egyedül gyanús, hogy a második disznó a váltó mellett ugrott be az erdőbe és fölsértette a talaj felszínt, mint aki a lábát húzza vagy orra esett. Mivel nem hallottam egy helyből vergődni nem is nagyon kerestem aznap este, hanem másnap reggel mentem vissza. Betájoltam, hogy nagyjából hol motoszkált ez erdő alatt és ott kezdtem el keresgélni. Láss csodát a rálövéstől körülbelül 50 méterre vért találtam. Gyorsan megjelöltem helyet, majd elindultam vissza a nyiladékra. Út közben még 2 helyen találtam vért. Kiérve az erdőből azonnal vérebest hívtam.

16 óra elteltével indultunk el a nyomon. Háromszor indultunk újra és nagyjából 300 métert tettünk meg a csapán mielőtt föladtuk. Ez nem nagyon tetszett ezért másik vérebes kollégát hívtam. Ő sajnos csak másnap tudott jönni így 41 órával a sebzés után tudtunk elindulni a nyomon. A rálövés helyétől kezdtük és 1,5 kilométert mentünk a vad után, de sajnos nem lett meg a disznó. Mindenesetre kiváló vérebmunka volt egy majdnem két napos nyomon. Mindemellett az is tanulságos, hogy bár nem hallottam a becsapódást és nem találtam semmit a rálövés helyén éreztem, hogy eltaláltam a disznót. Tehát mindig nézzünk körbe alaposan mielőtt kijelentenénk, hogy hibáztunk.

15577510_377206749290829_2138430806_n
Forrás: Google.hu

Más alkalommal vendégvadászt kísértem szarvasbikára. Egyik reggel lőttünk is egy jó bikát. Ezután a vendégem úgy döntött, hogy lőne még egy hasonlót, tehát este is szarvasra vadásztunk. Még szürkület előtt megjelent két bika, amelyek közül a nagyobbik lőhető volt. Bőgőkürt segítségével közelebb csaltam és a vendég rálőtt a durván 150 méterre majdnem keresztben álló bikára. A vad orra esett mint akinek kihúzták az első két lábát, kicsit túrta is a földet az orrával, majd lábra kapott és beváltott az erdőbe. Nem hallottunk hangos csörtetést ezért úgy gondoltuk, hogy az erdő széli réten találjuk majd a bikát kimúlva. Hát nagyon nem így történt. 10 perc várakozás után leszálltunk a lesről, hogy megkeressük a vadat. Egyedül azt a helyet találtam meg ahol túrta a földet. Azon kívül semmi. Se szőr, se csont, se vér. A gutaütés kerülgetett. Másnap reggel már vérebbel és gazdájával mentünk a helyszínre. Az első gombostűfejnyi vért a beváltás helyén találták. 3-4 kilométert mentek a bika nyomán, aki folyamatosan és jól láthatóan vérzett. Nem lett meg. Később láttam ezt a szarvast. Szerencsétlen a bal lábát húzta, ami magasan volt ellőve. Pedig jobb oldalról lett lőve. Tehát mégsem állt teljesen keresztben. Tanulság, hogy jó találat jelzés esetén se bízzuk el magunkat. Csak az a biztos, ha már kizsigereltük.

Írta:

Zilinszki Martin

 

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.