Vadászat, amely barátságokat és embereket összeköt

 

Előzetesben annyit elmondanék a történet előtt, hogy azon helyen vadásztunk, ahol annak idején szinte felnőttünk. Rengeteg hajtáson vettünk részt. Szerettünk ide visszajárni. Somogy megye kincsei fogadnak itt minket minden egyes napon, héten, hónapban és északtól függetlenül.

Kellemes vadászidő volt, talán ettől jobbat nem is kívánhat az ember. Balázs barátommal kimentünk őzbakot figyelni a közeli gabonatáblára, jött velünk barátnőm Melitta is. Láttunk egy-két váltót is, ami azért biztató jel volt. Ahogy haladtunk nem messze tőlünk váltott ki az erdőből egy vaddisznó ez is még tovább biztatott minket. Kicsit várakoztunk, közben szépen besötétedett nyolc óra magasságában egy disznó figyelt felénk. Balázs barátom elbírálta és már a lövésre készülődött. Körülbelül 160 méterre tőlünk a disznó csak figyelt és várt. Balázs rátette a lövést. A disznó a lövésre bejelzett. Melitta igen csak izgatott volt, mert most először velünk vadászni. Vártunk egy kicsit aztán elindultunk megkeresni. Ahogy haladtunk találtunk vért… ahogy követtük a vérnyomokat egy nagy sűrű elé vitt minket. Az idő telt a disznókereséssel 22:00 magasságában meg is találtuk. Nagy volt az öröm és az izgatottság, hisz barátommal Balázzsal született egy újabb közös vadászati élmény. Barátnőm is hasonló módon érzett osztozott velünk az örömünkben. Türelmesen csendben várt a lesen és számára is egy maradandó élmény lett.

Köszönöm még egyszer Cziráki Miklós, hogy megosztotta a történetét…

18985511_1438042416253025_1875568262_n

18983313_1438042442919689_1751061969_n

 

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.