Történetem egy hat hónapos időszakot ölel fel, amely során szinte az utolsó pillanatig elkerült Diána kegye. Nap napot követett az öreg remete kant minden egyes este láttam, de egyszer sem adódott olyan pillanat, hogy puskámmal célba vehessem.
A hosszas várakozás fordulópontjára érkezett. Úgy tűnt ez az éjszaka sem tartogat számomra semmi különlegeset. A telihold ezüstös fénye világította meg a környéket. Megálltam a váltón a kukorica mellett. Kiszálltam az autóból és a „Jó szomszédommal” kényelmesen elhelyezkedtünk a kocsi tetején.
Nem messze tőlünk még javában dolgozott egy mezőgazdasági gép, amely késleltette azt, hogy a vadállomány éjszakai útjára induljon. 21:00 óra volt pontosan, mikor végzett munkájával és elment. Szépen lassan elült a környéken a zaj… csak egy-egy béka kuruttyolása törte meg a csendet. A szürkület bevette magát mindenhova.
22:00-kor megszólal a szomszédom: – elmegyek „hív a természet”! – de gyorsan vissza is fordult. – itt van egy „szamár” a váltón tőlünk 50 méterre.
Valóban megérkezett a 3 lábú nagy remete, amely csupa sár volt valószínűleg a dagonyából érkezhetett. Izgalom fogott el… Abba az irányba fordultam a 30-06 puskámmal, amerre mutatott. Eljött a régóta várt pillanat… a szívem a torkomban dobogott… ekkor lapockán lőttem, elindult felém srégan ezt egy tüdő lövés majd a 3. golyó 15 méterre fejen érte! A lövések után csend lett úrrá.
Rágyújtottam egy cigarettára, elszívtam és ez után indultunk el a már élettelen vadhoz. Mondja a szomszédom. – gyere szomszéd egy 70 kg-s süldő. –
Ekkor még nem láttuk, hogy egy traktor mély nyomában fekszik és a fogait sem láttuk. Az elejtett állat felett állva eszembe jutott, hogy milyen is volt először megpillantani. Élő súlya 272 kg volt nagy agyarak 23,5 cm másik 23,00 kis agyarak 13 cm és 14 cm. Az elejtett vadnak megadtuk a végtiszteletet. Elsőre sokkal kisebbnek tűnt a kan muszáj volt segítséget kérni és elszállítottuk a hűtőházba.
A történet Tóth Gergő elbeszélése alapján készült.
