Pécsváradra kaptam Benke Balázs vadőr barátomtól meghívást, hogy segítsek be neki rókát lőni. Hozzá teszem nem szoktam már bántani őket, inkább csak nézegetem, hogy járnak kelnek. De most, elhatároztam, hogy lövök ismét rókát… December volt, 10 cm hó esett, telihold, de néha ezt felhők takarták. Nappali világosság…
Áthívtam Kocsondi Pál barátomat, hogy menjünk együtt vadászni. Megbeszéltük ki, melyik lesre ül. A hó szépen szállingózott és fehér öltöztette a környezetet. Gyalogoltunk a szűz hóban, ami olyan volt előttünk mint egy nyitott könyv… róka nyomokat már láttunk, de disznó még nem járt arra felé. Kb. 1 km- re volt a két les egymástól.
Egy széles völgy két szélen helyezkedtek el a lesek, előttünk olyan 150 m volt, ahova lehet lőni, mert aztán horizont. Felültünk a lesekre, elhelyezkedtünk. Betöltöttem a lőszert. A kezemen éreztem, hogy hideg van, de az idő gyönyörű volt, vadászatra pont megfelelő.
A messzeséget pásztáztam, de semmit nem jelentkezett. Kb. fél óra várakozás után a távolban meg pillantottam egy vörös ravaszdit, ment a horizont tetején, elkezdtem szájjal cincogni, mikor meghallotta egyenesen a les felé indult. Nem is kellett több, fegyvert feltámasztva vártam a megfelelő pillanatot, kb. 100 m – re megállt és lőttem, amit nyugtázott is. -Na mondom már jól indul az este! –
Újabb fél óra elteltével ismét róka kocog ki a völgyből a horizont irányába 150 m-re kb., ugyan az a helyzet állt fenn, cincogtam és már jött is az kis éhes pajtás, 80 m-nél állt meg kb., küldtem, tűzbe rogyott ez is, már második, Örömködtem… fel óra el elteltével ismét róka… kb. 100 méterre tőlem, újra cincogtam és beszaladt 40 m-re kb., mire meg állt. Tűzbe is rogyott ugyan úgy. Már 3 fekszik körülöttem. Jó A kedvem… hív a barátom,
-Mi ez a nagy lövöldözés? Mit lőttél?
-3 rókát! – gratulált.
-Megyek mindjárt meg is nézem! – mondja jön és meg nézi őket. Ő a belső lesen ült így volt még bőven idő míg odaért. A lesen várok, hátha érkezik még valami csak pár perc telt el és láss csodát jön egy negyedik róka is. -Ez nem lehet igaz! – fent a horizont tetején az úton bandukolt, a fegyver készenlétben, elkezdek cincogni, a ravazdi veszi is a lapot. Megindult felém, közben felettem a felhő szétvált és egy kis lyukon, mintha zseblámpával meg világítottak volna felülről.
A róka a horizont tetején leült. Kb. 2 m-t kellett volna előrébb jönnie, hogy biztonságos lövést tudjak leadni rá, de nem tette csak ülve nézelődött, tudtam hogy kiszúrt. Finoman cincogni próbáltam, de erre azonnal sarkon fordult és ellenkező irányba szaladt. Gondoltam az már túlzás is lett volna ha 4 rókát hozok terítékre... melózok még magamban kicsit majd jobbról kb. 300 m- re egy nagy fekete disznót pillanatok meg, -Ilyen nincs! – gondoltam magamban.
Nézem a barátom tőlem balra még nagyon messze a horizonton gyalogol felém, közben a disznó lassan kocogni kezdett a horizont fele. Telefonon próbálom hívni , hogy várjon mert kint ég disznó és nem tudom mi lesz a vége, hívom, nem veszi észre, közben a disznó megy felfelé keresztben 300 m-re. Továbbra sem érzékelte a mobilját, rezgőn volt és séta közben nem érezte. Mondom nincs mese én meg próbálom. Kitámasztok, tisztán látszódik szép kan formája volt. Ráfüttyentek, semmi, nem hallja, számba teszem a kezem úgy füttyentek egy nagyot… Vissza a céltávcsőre, meg áll gerincre a világító pont és útjára engedem újabb töltényt… Hosszú süvítés után becsapódás, majd tűzbe rogyik a kanom… Úristen ilyen nincs! – lelkendeztem.
A barátom hívott:
-Mire lőttél?
-Egy disznót borítottam.
-El se hiszem! Ilyen nincs! – mondta kicsit kételkedve.
-És mégis!
Megvártam őt és együtt mentünk a disznóhoz, gyermeki lelkesedéssel. Közben hívott a fővadász, hogy mi ez a nagy lövöldözés, mondtam, neki 3 róka és egy mázsa körüli kant hoztam terítékre. Gratulált és mondta, hogy jönnek segíteni… megadtuk a végtisztességet az elejtett vadjaimnak. Elkészítettük a terítéket, majd be vittük a hűtő házba. Számomra egy felejthetetlen élmény volt.
Írta:
Szűcs Ferenc