Az első aranysakálom nem akart jönni, váratott egy kicsit magára, de 2016.07.24-én sikerült elejtenem az elsőt a törökkanizsai Emil Talián Vadásztársaságnál ahol jómagam is tag vagyok, de ne rohanjunk ennyire előre.
Egy jó pár napja figyelgettem egy sakálcsaládot, de valahogy mindig túl jártak az eszemen. Sokszor az a helyzet állt fenn, hogy túl messze voltak tőlem vagy nem is jöttek elő, de ennek ellenére mindig jelét adták annak, hogy ott vannak. Hangos koncerttel kísérték végig az estéket ezzel is sejtelmes hangulatot adtak a nyári éjszakáknak.
A következő este is kint gubbasztottam a lesen, de csak az ugatásuk csengett a környéken… nem mutatkoztak, de reménykedtem abban, hogy végre megpillanthatok egyet és terítékre hozhatom. Türelmesen vártam… az este nagyon csendesen telt, és a várt sakál sem érkezett. Kicsit csalódottan aztán összepakoltam és elindultam haza.
A sorozatos „kudarcok” ellenére nem hunyt ki a remény lángja. Nem adtam fel a következő nap sem. Úgy döntöttem, hogy adok még egy esélyt a dolognak és megpróbálom.
19:00-kor újra kint voltam a területen ugyanarra a helyre mentem. Úgy gondoltam, hogy előbb utóbb csak eredményes lesz a dolog, mert nem messze innen volt a vadásztársaság fácántelepe, amely elég csábító lehetett a sakálok számára. Különös éjszaka volt, a korábbi koncertet mély csend váltotta fel. Szokatlan is volt az előző napi tapasztalatokhoz képest. Körülbelül egy óra is eltelt mire mozgás láttam, egy sakál ballagott ki hangtalanul és óvatosan a kukoricából a búzatarlóra. Tudtam, hogy ez már én sakálom lesz. Kicsit meglepődtem és éreztem, hogy egyre magasabbra szökik bennem az adrenalin. Csak úgy világított a barna szőrzete a kopasz tarlón. Teljesen elmerültem a vad látványában. A szívem egyre jobban dobogott. Eltűnődtem, hogy mit is csináljak. Ez mind pár másodperc alatt történt cselekednem kellett. A nyúlsíróval próbálkoztam hátha közelebb tudom csalni. Pár métert közelebb, de ez elég csekély volt. Kb. 150 méterre lehetett tőlem. Megcéloztam és a 243 win 6,5 gr partizan lőszeremet újára engedtem… üres becsapódás… hiba!
Amennyire tudtam gyorsan újratöltöttem, de közben a sakál futásnak eredt, újra megcéloztam és a második golyót is elengedtem… a sakál elbukott! Kicsit elmosolyodtam…. újratöltöttem és a céltávcsövön keresztül figyeltem hogyan viselkedik… vártam türelmesen. Pár perc után már láttam, hogy nem mozog egy helyben fekszik. Újra a szívem megállás nélkül kalapált. Gondoltam magam: – érdemes volt ennyit időt várni. –
Lendületesen lemásztam a lesről, gyermeki kíváncsisággal vártam, hogy közelebbről is megszemlélhessem az elejtett vadat, amelyet már régóta vártam és figyelgettem. Körbenéztem és megcsodáltam, gerinclövéssel sikerült terítékre hoznom 20 óra 20 perckor.
Tisztelet a vadnak!
Elejtő:
Keszég Kornél
Írta:
Szilágyi Edvárd
