Már kiskorában „megfertőzte” az életét, amikor egy ismerősével állatokat figyeltek meg és kirándultak. Az idő múltával életébe belépett a vadászat egy barátja által. Ezután komolyabban kezdett foglalkozni a természetfotózással. Fülöp Bálinttal beszélgettem a szenvedélyéről.
Hogyan kerültél kapcsolatba a fotózással?
Szerintem a 90-es években az akkori szomszédunk fertőzött meg a fotózással. Ő volt az, aki legelőször elvitt magával állatokat megfigyelni, fotózni, kirándulni. Akkor még csak 10 év körüli kis srác voltam, nagy kalandként éltem meg ezeket a kiruccanásokat. Az évek múlásával elkezdtem horgászni, majd egy barátom által megismerkedtem a vadászattal is. A fotózással konkrétan 2010 környékén kezdtem komolyabban foglalkozni, most már szinte minden szabadidőmet a természetfotózással töltöm.
Mi az, ami meg fog téged a természetfotózásban?
A csend, a nyugalom, az állatok megfigyelése. Szeretek cserkelni, minél közelebb kerülni a kiszemelt vadhoz, ha sikerrel járok az egy nagyon jó érzés számomra. Nem utolsó sorban szeretnék minél jobb, különlegesebb pillanatokat elkapni.
Általában mindig magaddal viszed a fényképezőgépet, ha természetben jársz?
Szinte mindig! Sose tudni hogy nem e akkor lesz egy megismételhetetlen pillanat amikor nincs nálam gép.
Általában egy nap mennyit foglalkozol fotózással?
Amennyit csak az időm engedi. Van olyan, hogy szinte egész nap kint vagyok vagy a kész képeket szerkesztem, és van hogy semennyit se tudok rá fordítani.
Melyek azok a napszakok amikor szívesen fotózol?
A kedvenceim a hajnali, reggeli, vagy a késő délutáni, esti időszakok.
Miért pont ezek a napszakok?
Reggel mindig egy új nap kezdődik, új lehetőségekkel. Ilyenkor szerintem a vad is kicsit tovább időzik a réteken, nyiladékokon mielőtt vissza váltana az erdőbe. Ebből adódóan több a fotózási lehetőség is, a színek is a legszebbek a reggeli és esti órákban.
A vadak közül melyik az, amit többször megörökítettél? Melyik a kedvenced?
Talán az általam legtöbbször fotózott vad az őz. Németországban ahol jelenleg élek és dolgozom szinte csak őzzel lehet találkozni, ebből kifolyólag sok az őzes fotóm, ha Magyarországon vagyok akkor inkább vaddisznót és szarvast szoktam fotózni. Szerencsés helyzetben vagyok, mert egy jó barátom a helyi vadőr, egy jó nagyvadas területen a Hanságban. Szinte bárhova mehetek a területén, sokszor Ő lát el tanácsokkal, hogy hol mit látni. A kedvencem talán a bőgő szarvasbika és a sakál, ami nagyon nehezen fotózható faj, talán ezért is kedvenc. Azon kívül keresem az érdekes agancsú bakokat és bikákat is.
Milyen visszajelzéseket kapsz a facebook oldaladon?
Pozitívak a visszajelzések, egy éve hoztam létre a facebookon a fotós oldalamat. A napokban lépte át a kedvelések száma az ezret, örülök hogy egyre több emberhez jutnak el a fotóim.
Mennyire követed a többi fotós munkásságát?
Személyesen csak 1-2 természetfotóst ismerek, de több fotós „kollégával” is szinte napi kapcsolatba vagyok a facebookon keresztül. Azon kívül sok hazai és külföldi természetfotós munkáját követem.
Van olyan helyszín akár hazánkban vagy külföldön, ahol szívesen fotóznál?
Hazánkban Gemenc az egyik nagy kedvenc. 3 éve a párommal eltöltöttünk pár napot az egyik helyi vadászházban. Maradandó élmény volt, gyönyörű környezet és hatalmas vadbőség jellemzi a helyet. Remélem lesz még alkalmunk párszor visszatérni. Külföldön több hely is van ahova szívesen ellátogatnék, Afrika, Kanada, Izland és még sorolhatnám a kiszemelt vágyakat.
Milyen terveid vannak a jövőben?
Elsősorban szeretnék minél jobb fotókat készíteni. Terveim között szerepel, hogy a jobb képeket elküldöm pályázatokra, talán ez a legjobb módja annak, hogy megtudjuk jó e, amit csinálunk vagy sem. Van egy nagy álmom is, de arról majd később…
Köszönöm szépen, hogy megosztottad velem a gondolataidat a fotózással kapcsolatban! Csak így tovább 🙂
Bővebb infókat és rengeteg fantasztikus képet találtok:
https://www.facebook.com/fulopbalintphoto/?fref=ts