Ebben a posztban összegyűjtöttük nektek a hét legszebb idézeteit. Jó szórakozást kívánunk!
Növeld magas szilnek, fenyő egyenesnek
Reggel, mint a madár, fütyüljön, nevessen
Olyan erős legyen, mint a tölgyfa ága
Oly tiszta a lelke, mint a hárs virága.
Tanítsd meg, hogy árnyat, menedéket adjon
A nála gyengébbnek – ingyen hű maradjon
Engedd, hogy éjszaka higgyen virradásban
S lelje örömét a hajnalhasadásban.
Városban a lelke talán megvakulna
Napos magasságból le a porba hullna,
Mikor csak a szellő suttogását hallja
Engedd, hogy az erdőt hazájának vallja.
/Tay Suclefawn – Az Erdész imája fiáér/
2.
A sűrű hótól nem lehet látni, a szélzúgástól nem lehet hallani, nem lehet tenni semmit, csak feküdni, összehúzni a szőrt, gubbasztani a tollpárna alatt és nem mozdulni, mert minden mozgás húst eszik és erőt eszik és utánpótlás – egyelőre – nincs.
/Fekete István/
3.
Ember!
Én vagyok otthonod melege, ha a téli szél fúj,
Az oltalmazó árnyék, ha a nyári nap heve perzsel,
Én vagyok házad védő sisakja és asztalod lapja,
Én vagyok az ágy, amelyben nyugvásra találsz,
Én vagyok vitorlás hajódnak fája,
Én vagyok a vizek őrzője és a szarvasok pásztora,
Én vagyok a bot, amire támaszkodsz és az, aki a szelektől véd,
Én vagyok fejszéd nyele és házad kapuja, ajtaja,
Én vagyok bölcsőd fala és ravatalod deszkája,
Én vagyok a múltról regélő rovás és a hegedű csengő-síró hangja,
Én vagyok a kenyér és a virág, a jó és a jóság!
Hallgasd meg kérésem: Ne pusztíts el!
Hannes Tuch – Az erdő kérése (1927)
(Leipold Árpád fordítása)
4.
Éneklő pogány asszonyok dalolásából született a magyar nyelv. A csodaszarvas rázta le agancsával az erdő ékszereit, a piros bogyókat, hogy szép magyar szavak legyenek belőlük.
/Krúdy Gyula/
5.
Az élni akarás mindennél erősebb, a halál pedig mindennél szomorúbb. Akkor is élni akarsz, ha nem vagy szabad, és akkor is félsz a haláltól, ha szabad vagy.
/Nagy Bandó András/
6.
Csodaváró békesség lepte el az ezüstös homályló rétet, a sötéten hallgató erdőt, a tátott szájjal figyelő szarvasvadász lelkét…
/Széchenyi Zsigmond – Ahogy elkezdődött/
7.
Szeretem én az erdőt is. A hallgatag, mély völgyeket, a koronás szálfák zsongását, a hűvös források meséit, az ölyvek felleges vijjogását, a kakukkszavú erdei májust, a levélpergető őszt és az erdők hideg párájú telét, de a suttogó nádast, a titokzatos nagy vizeket, felcsobbanó halakat, a meglapuló nádi tüzeket, a folyók magasabb egét s a rétségek mélyebb éjszakáját jobban szeretem.
/Fekete István/