Második őzbakvadászatom

2016.08. 06-án szombat reggel reményekkel telve ébredtem 04. 30-kor, bakvadászatra készültem, már előző este is nehéz volt elaludnom, úgy keltem mint aki rugón fekszik. Megszólalt az ébresztő, gyorsan beleugráltam az összekészített ruháimba, bepakoltam a kocsiba és már indultam is.

Fél hatkor volt a találkozónk Pista bácsival a beírókönyvnél, az egész területre beírtunk, így bárhol volt esély a bak elejtésére, max 300 gr-os különleges vagy akár sima 6-os bak volt a cél. A terület (orgoványi) határ felől kezdtük meg a keresést, Pista bácsi hívta a jobbnál jobb bakokat. Azon a délelőttön legalább 10 bakot láttunk, de mindnél volt valami kifogás, többnyire nagyobbak voltak a kívántnál. Nagyon jól jöttek a bakok hívásra, mivel a falu alatt vadásztunk így többször előfordult, hogy kerékpáros, autós zavarta a vadászatunkat és a megfigyelt bak eltűnt a szemünk elől, eközben még az eső is szépen csöndesen rákezdett. A délelőtt eredménytelenül, de mégis élményekben gazdagon zárult. Pista bácsi javaslatára felfüggesztettük a hívás, hazavittem, utána pedig én is hazamentem megebédelni, még aznap délután 4-kor volt a következő találkozó.

Délután a megbeszélt időpontban mentem Pista bácsiért, beírtunk és már mentünk is a területre.  Most a terület másik határánál kezdtük a hívást. Kiszállunk a kocsiból, „fedezékbe” megyünk, kísérőm hívja a bakot, szinte hihetetlen, egy fekete agancsú bak szaladt be ránk, kb 20 méterre, Pista bácsi legyintett, hogy nagy ne lőjem. Következő utunk egy kis nádas mellé vezetett, kiszálltunk a kocsiból, hívás következett és megláttunk egy nagyon különleges bakot a nádas szélén kb 40-50 méterre. Pista bácsi gondosan végigmérte a trófeát, mondta, hogy az autó takarásában a pótkerékre támaszthatom a fegyvert, ha jól áll lőjem.  Felhelyeztem a fegyvert a pótkerékre, blattra céloztam és leadtam a lövést, már a távcsőben láttam, hogy biztosan meglesz a kis különleges bak, a lövést követően balra ugrott el a magas nádba. A fegyvert kiürítve megkerestünk, szerencsénkre bőven vérzett így a vérnyomok mentén megtaláltuk, pár méterre a lövéstől. Kalapemeléssel adtam meg a végső tiszteletet a vadnak és fogadtam Pista bácsi határozott kézfogását. A nagy örömöt rögtön meg is osztottam édesapámmal, aki nagyon várta már ezt a telefont.
Ezután kihúztuk a bakot a nádas melletti rétre, megkapta az utolsó falatot és elkészítettük a terítékfotókat. Ezt követte a zsigerelés, utána elégedetten tértünk haza mindketten. A trófeát Pista bácsi főzte ki részemre, a testet pedig a közeli vadfeldolgozó hűtőházában helyeztem el.Fantasztikus nap volt, rengeteg élménnyel, remélem még sok ilyen bakvadászatban lesz részem.Kaliber: 7,62*54 R, lőszer: Sellier& Bellot 11,7 g

Üdv a Dianának, Békesség a vadnak! Köszönjük Pásztor Diánának, hogy megosztotta velünk történetét!