2017. július 22-én hajnalban sikerült terítékre hoznom ezt az őzbakot a Bakonyérmenti VT. területén. Ennek beszámolóját fogjátok most olvasni…
Az eltelt idők alatt ezt a bakot eddig csak egy alkalommal láttam egy esti kimenetel alkalmából. Ezen a találkozáson lövés nélkül haladhatott tovább, mivel a takarás előnyét kihasználva járkált a gabonában. 2017.07.22-én hajnali kimenetelre vettem rá magamat, igaz már 2 napja készültem kimenni reggel, de az ágy fogságában tartott a rengeteg munka végett. A vadászatot követően is a munkahelyemre mentem. De maradjunk csak a kimenetelnél. Reggel 3 órakor keltem fel, mivel 45 perces út választ el a területtől. Így 4 óra környékén a beiratkozást követően a területre értem. Autóból kiszállva, fülemet hegyezve mintegy 300-350ha kukorica mellett disznóvisításra lettem figyelmes. Irányukat figyelve a kukoricatáblák közepe felé tartottak, Több nagyobb táblából illetve sok kisebb darabokból tevődik össze ez a rengeteg hektárból álló kukoricarengeteg. Így tovább haladtam a leshelyem felé. Közbe meg-megállva a tarlókat szemrevételezve haladtam. Meg kell hagynom a tarlók üresek voltak még a róka se járt arra. Leshelyemhez érkezve megláttam kint a nyílt területen egy őzet. Keresőmhöz kapva bírálni kezdtem. Egy suta, ami magányosan kint legelészett. Egyszer csak hatalmas robogással, megijedve menekülőre fogva a kukoricába sietett. Nem, nem tőlem ijedt meg, hanem a tarlón visszaigyekező 5 gím bikától, melyek már tisztába tett fejdíszükkel ballagtak a védelmet nyújtó erdősávba. Hozzá kell tenni mind selejtnek bizonyult és 3,5kg-nál nem lehetett több agancsuk súlya.
Várakoztam, elmélkedtem, hogy egyszer csak felém ballag majd a várva várt bak, különleges fejdíszével. Távcsövezés közben egy barnás-vöröses foltra lettem figyelmes, ami pont szembe fordulva ballagott felém lehajtott fejjel. Bak!! Jön a bak!!! Talán ő lehet az?! Igen bizonyossá vált, hogy őt kerestem. Keresőmet óvatosan fegyverre váltottam, de meg nem állt közben egy pillanatra sem, csak ballagott felfelé, szél alá. És igen bekövetkezett az a pillanat, amikor bebizonyosodott rettentő jó orra van. Gyorsan repültek a másodpercek, Fegyveremet még vállamhoz se tettem, de már le is támasztottam egyszerre, oda ahol eddig várta a pillanatot, amikor teljesítenie kellene. De most is elmaradt, mint pár nappal előtte. Erdő szélén megállva, fenekét felém fordítva, jelezve hangjával, hogy itt valami veszély van. Belépett, elment, riasztva adta tudomásul, észrevettelek és elmenekült. – Ejj a kutya fáját! – gondoltam és útnak eredtem, vissza az autó irányába, mert ő ugyan ide vissza nem jön. Még ropogott a kukorica, még eléjük vághatok, ezen tanakodtam, hátha visszaváltanak az erdőbe a vaddisznók. Utamon újra a tarlókat szemléltem, hátha kint van a ravaszdi vagy vált vissza a disznó. De meglepetésemre, egy őz állt kint lehajtott fejjel, szimatolva ballagott a napraforgó irányába. Keresőmbe pillantva, rájöttem: – talán kapok ezen a hajnalon egy második esélyt? – Mivel a kiszemelt bak állt kint a tarló közepén.
Hamar a lő botot üzembiztosra fejlesztettem, ráhelyeztem mennydörgőmet, és figyeltem, Távolság hatalmasnak bizonyult, így a válltáskámban keresésre szántam el magamat és a sípomhoz nyúltam. Meg-megfújva figyeltem reakcióját, és csodával határos módon útnak eredt, vágtatott felém. Közben meg-megállva figyelt, fülelt, várta leendő sutája hangját. Újra megszólaltattam fa sípomat, újra útnak eredt. Majd olyan 50 méterre beérve, szembe nézett velem, de beleolvadtam a környezetbe zöld ruhámban. Egyszer csak keresztbe fordulva elkezdett legelészni. Kibiztosítottam fegyveremet, majd újra szemrevételeztem. Céltávcsövemben a szálkeresztet lapockájára helyeztem, közben fejét magasra emelve, engedtem útjára 30.06-ból a lövedéket. Lövést követően látszott, hogy betegen indult végső vágtájára. Újra töltöttem, de több lövést nem adtam le, ezen a hajnalon. Megfigyeltem a beváltását az erdőbe, majd szemrevételeztem azt a pontot. Vért nem találtam, kezdtem aggódni egy kicsit, hova is lőhettem. Ez alapján hibázásnak is könyvelhető lehetett volna, de fülem nem csalhat még, talán még nem. Egy helyről történő ropogást, csapdosást hallottam. Rövid után keresést követően bent az erdőben rátaláltam a terítékre hozott őzbakomra. Kalapomat megemelve vettem birtokba a bakot! Békesség a Vadnak! Birtokba vételt követően a végtisztességet megadva terítékre helyeztem, és engedtem az örök Vadászmezőkre! Üdv a Vadásznak! Békesség a Vadnak!
Köszönjük a beszámolót Varga Péternek!
