Februárban sikeresen levizsgáztam, márciusra már mégis vásároltam a sörétes fegyveremet, amit ezután alig vártam hogy kezem ügyébe vehessek…
Eleinte csak is a lőterén tehettem szert sikeres találatokra, részben azért, mert mindig úgy gondoltam, hogy a vad nem céltábla hiszen az állat az életével fizet a szenvedélyünkért. Legelőször augusztus vége körül sikerült vadaszaton részt vennem ekkor terítékre hozható vadfajok lőhető galamb félék voltak (Magyarországon a balkáni gerle és az örvös galamb vadászható), viszont sajnos nem sikerült elejtenem egyetlen egyet sem, ám nem búsultam hiszen már vártam a következő alkalmat mikor kezem fegyvert ragadhat.
Ez a nap számomra piros betűvel került a naptárba 2017.10.28, ekkorra kaptam meghívást barátomtól apróvad terelő vadászatra, ezt megelőzően fegyveremet nagy gonddal felkészítettem, ruháimat szinte élére állítva elkészítettem, és időben ágyba bújtam, hogy minél előbb reggel legyen.
Eljött a nagy nap, egy kis faluban Kőszeg közelében volt a reggeli találkozás 8 órakor. Vadaszatunkat nehezítette a vadászok kevés létszáma hiszen 8 fő és egy német vizsla támogatásával tudtunk neki vágni a hajtó vadaszatnak, átjártunk bokor sorokat és nádasokat,nehezen reppentek fel a madarak… ám egyszer csak eljött az én időm Vahúr felburrantott egy kakast, amit sikerült terítékre hoznom, társaim még 9 kakast tudtak elejteni ezen a csodalatos napon.
Vadaszat közben feltűnt, hogy a vadaszat vezetőnk vágott egy pálcát,amivel végül fácán vadássza felavattak társaim.
Köszönöm a felejthetetlen élményt! Hasonló sikereket kívánok minden kedves olvasónak!
Köszönjük a beszámolót Leróth Martinnak!
