Sokan elítélnek érte, és szerencsémre vannak, akik megértenek…
Vadászat
Miért is lettem vadász? Nem akartam, de Bátyuskám közölte beírattalak a tanfolyamra, mész és kész, mert kevés a női vadász. így közlegénynek nem volt esélye, mentem… aztán elkezdett érdekelni, hogy valami újba csöppentem ezelőtt 13 éve. Aki ismer, az tudja, hogy az állattenyésztés az életem. Képes vagyok a kispulykának a lábát sínbe tenni, ahelyett, hogy menne a forró vízbe kopasztásra. Képes vagyok a gyerekemhez hasonlóan óvni, és szeretni őket, és van igen, hogy megsiratom a bocikat, akiket eladunk, pedig tudom, ebből van pénz. Tehát 13 évvel ezelőtt, kicsit idegenkedve kezdtem el a vadásztanfolyamot. Otthon volt is ebből balhé, hisz Édesanyánk nem akarta, hogy vadászok legyünk. Anno Édesapámat két tűz közé állította vagy a család vagy a vadászat, ő akkor a családot választotta. Viszont a gyerekeinek ezt nem tudta megtiltani, bármennyire is kiakadt ezen, de végül belátta tehetetlen, elfogadta a döntésünket. (Anyukámra egy kicsit később majd visszatérek a vadászattal kapcsolatban). Minden héten vártam a szerdát, hisz ezeken a napokon volt tanfolyam, egyre többet érdekelt és faggattam hol Lajos Bácsit (aki az előadásokat tartotta), hol Tamást, és kértem meséljen, segítsen, hogy tudjam, hogy értsem, és amikor csak lehetett kértem vigyen magával. Nyúzni is ő tanított meg, a puskák világába is ő vezetett be, azt hogy hogyan kell hívni a bikát is tőle tudom. Őszintén szólva Tamás Bátyám fertőzött meg. Mai napig, ha sikerül valamit terítékre hozni ő az első, akit felhívok telefonon. E mellett kezembe vettem könyveket, kedvencem Páll Endre Legjobb vadászni. Videókat néztem, bele csöppentem egy olyan társadalomba, ahol jó emberekkel ismerkedtem meg és jó barátságok köttettek. Egyre többet vágytam-vágyok ki az erdőre, mezőre. Az a nyugalom, az a csend, amit az erdő ad egyszerűen leírhatatlan. Mikor pedig megjelenik egy vad, a szívem hevesebben ver, mint valaha. Sokszor csak jókat nevetek mikor a Róka bosszantja a szórón az Őzet, vagy mikor a fácánkakas és nyúl cikázik az autó előtt ahelyett, hogy felrepülne vagy elugrana.
Vagy éppen az idei borjú néz rád meglepetten cserkelés közben, hogy:”Hát Te Ki Vagy???” Sokszor pedig csodálom szépségét, örök emlékeim egyikei ,mikor tőlem 10 m-re az Őz-nász idején (Anna naptól Klára napig) két igen ígéretes Őz Bak éppen megküzd szíve választottjáért,vagy mikor a Dám bikák barcogását hallod és látod az egyik lábodi barcogó helyen bent az erdő sűrűjében tőled alig 100 m-re. Ha visszagondolok most is libabőrös leszek. Számomra ez egy életérzés, már nagyon várom, hogy elkezdődjön a Gímszarvasok násza és az erdő királya megszólaljon. Minden évben ezt a pillanatot várom… Itt térnék vissza egy kicsit Édesanyámra… Ő ugye nem volt eleinte oda a vadászatért, de 2 gyermeke szenvedélyét elfogadván ő is megértett sok dolgot a vadászattal kapcsolatban. Mikor vadászni megyünk, azért sosem szól, azt megértette, ha vadászatra hívnak, oda menni kell, a vadászat szent és sérthetetlen. Vadászatokról haza érve, az első kérdése az:
-”Hol a hús?”
-„Édesanyám, most nem jött ki semmi, a vadászat ilyen vagy vagy…”
-„Szép kis vadászok, minek ültök ki, akkor, ha úgy sem lőtök!!!”
-„Anyukám mi nem csak azért ülünk ki, hogy lőjünk, hanem, hogy kikapcsolódjunk, hogy szarvas bőgést hallgassunk.”
-„Nem is értem mit vagytok úgy oda, nem olyan nagydolog az!”
Jó nem firtattam tovább Édesanyámmal a vitát, úgy sem érti meg.
Évekkel ezelőtt Tamás Báytjám Balatonendréden dolgozott a traktorral bérmunkázott, aug.20-a körül volt, erre pontosan emlékszem. Édesanyám az L200-sal vitt ki neki gázolajat a tartályban, olyan kora esti órákban lehetett. A föld ahol dolgozott, pont az erdő alatt helyezkedett el. Amíg töltötték át a gázolajat, beszélgetnek, s tőlük kb.:20m-re az erdő sűrűlyében megszólalt egy igazán mély öblös hangú bika… Édesanyám az úgy megijedt, hogy felugrott a platóra…
_”Jézusom, mi volt ez????” Kérdezte a tesómat rémülten…
Tamás mosolyogva csak ennyit mondott:
-„Nyugi Mutter nem te kellesz neki!”
-Jó, de mi volt ez Kisfiam????”
-Anyu csak hallgasd,ez egy bőgő bika, kicsit korábban elkezdték már, hisz nincs olyan nagy meleg, ezért vagyunk oda a Hugommal és ezért megyünk ki csak távcsővel puska nélkül, hogy hallhassuk és figyelhessük a bikákat. A hangjuk sok mindent elárul. Csak hallgasd!”
-„Jó, de nem fog bántani?”
-„Anyu nem te kellesz, neki értsd már meg!!!”
-„Jól van….”
Édesanyám ez után csak leült és hallgatta… ezek után kezdte megérteni, hogy mi az, hogy tisztelni a vadat és az erdőt és mit jelent az, hogy erdőzúgás… többet sosem tette szóvá,ha nem volt husinak való.
Mikor kiülök, a lesre vagy csak kimegyek a szórókat megnézni, minden gondom-bajom tovaszáll, mikor megsimogatja arcomat a lenyugvó nap sugara, egy pillanatra megáll az idő…és várok…ha ad Diana ad, ha nem akkor is teli vadásztarisznyával térek haza. Hisz két egyforma vadászat nincsen, az erdő a vad mindig mást mutat és mást ad. Ettől olyan gyönyörű és csodálatos számomra.
Vadászüdvözlettel: Fűrész Eszter
Kedves Eszter!
Jó érzés ilyen írásokat olvasni, magam is hasonlóképpen gondolkodom!
Ha már éppen szarvasbőgés ideje van, kikívánkozik belőlem egy pár gondolat.
Sajnos egyre többen vannak olyan „vadásztársaink” akik nem hogy csak a husinak valót látják a vadban, de sajnos azt hajszolják hogy hogyan tudnának még több és még nagyobb trófeát megszerezni. Akár olyan áron is hogy fittyet hánynak a vadászetikára, a vadászias viselkedésre is. Kevés tapasztalatukat próbálják ellensúlyozni ,vagy csak egyszerűen így születtek nem tudom. Valószínű hogy nem ismerik a türelem szót sem, ami a vadászatban nélkülözhetetlen.
Mi azért tartsunk ki és reménykedjünk, hogy egyre több hasonló gondolkodású vadász lesz a jövőben!