Kürti Sándor barátommal először indultunk a Tó-közi Vadásztársasághoz Tárnokrétibe.
Nagy reményekkel róttuk az utat míg odaértünk. Bíztunk benne, hogy Diána vadászistennő a kegyeibe fogad és megajándékoz bennünket egy hanyi bikával, végig ez járt a fejünkbe latolgattuk a lehetőségeket.
Szeptember 15-én érkeztünk fő bőgési idő alatt. Három napon keresztül sok szarvast láttunk, de ami nekünk való lett volna az még váratott magára! Így kicsit csalódottan, de a visszatérés reményével búcsúztunk a területtől.
Október 2.-án újra a területre érkeztünk. Az időjárás eléggé ellenünk dolgozott, erős szél fújt, ami nem éppen előre vitt a vadászat sikeréhez! Ezért nem is nagyon latolgattuk esélyünket, de bízva a szerencsénkben útnak indultunk Karakas Sándor kísérőnk által kiválasztott leshelyünk felé, amely sással és nádasokkal tarkított területrész volt
Csak a természet apró zajai törték meg a csendes és türelmes várakozást. Néha a távolból felsejlett egy-egy bika hangja. Megérte a várakozást, megjelent a kiszemelt. Megállapításra került, hogy lőhető! Ekkor, úgy 120m-re lehetett, amikor eldördült a lövés. Egy zúzott nyiladékon 18:30-kor sikerült az első lövést leadni a türelmesen várt hanyi bikára… Blatt mögé érte a lövés, de a bika elugrott, kb. 40 métert ment el.
Pár perc várakozás után elindultunk a rálövés helyére, és bő vérnyomon, a rálövéstől mintegy 40 m-re rá is találtunk a bikára, amely láthatóan már beteg volt, de még annyi erő volt benne, hogy ismét elugorjon! Ekkor Sándor gyorsan reagálva kegyelem lövést adott le, amitől a bika már helyben maradt! Pár perc várakozás után, kalapunkat leemelve léptünk a királyi vadhoz….. nem kellettek szavak csak gyönyörködöt az elejtett fekete agancsú bikában… Nem akarta elhinni, hogy csak mellé szegődött a vadász szerencse és ilyen különleges bikát sikerült terítékre hozni.
