A szarvasok násza szeptember elejétől október végéig az erdő egyik legérdekesebb és legtartalmasabb élményt adó programja. A természetjárók jobb esetben szervezetten, kisebb csoporttal vágnak neki az erdőknek, de a leleményesebbek maguk is elindulhatnak.
Ez az időszak el is tolódhat, mert az időjárás nagyban befolyásolja. A szarvasok párzásának több szakasza van elő, fő és utóbőgés. A nagyvadak hangja több km-re is elhallatszik, ez függ a terület borítottságától is. Előfordulhat, hogy már augusztusban megszólalnak az első bikák. A ködös, hideg idő, ami beindítja a szarvas teheneknél a peteérést és a hormonháztartás is sokkal erőteljesebben működik.
Elsősorban ismerni kell az állat életmódját és táplálkozási szokásait, anatómiáját és társas viselkedését is. A bikáról lévèn szó ismerni kell annak korát és hozzávetőleg nagy pontossággal az agancs súlyát. Itt megkülönbözethetünk fiatal, középkorú és öreg bikákat. Az ivarérett gímbikák ebben az időszakban ivarérett teheneket gyűjtenek össze kisebb csoportba, így létrehozzák a háremüket. Fizikai erejüket fitogtatva arra törekednek, hogy az általuk őrzött hárem egyeduralkodói posztját megtartsák. Ha másik, háremet alakítani még nem tudó bika közelít (kereső bika), ezt észlelve a csapatbika először hanggal figyelmezteti a vezetői babérokra törőt a távolmaradásra. Előfordulhat, hogy a hang kevés így néha megverekszenek a birtokjogért. Amelyik bika a párharcban veszít, a nász időszak végéig tovább kutatja a teheneket, ünőket. A vadászok kemény munkával készülnek erre az időszakra rendbe rakják a vadföldeket, cserkelő utakat és a magasleseket, a sózókat feltöltik. Ilyenkor nagyon fontos a terület nyugalmának biztosítása.
Át kell élni ahhoz, hogy azt az ember értékelni tudja, hogy mi az a szarvasbőgés. Szerintem a világ egyik legnagyobb csodája…
További fotókat találtok Leskó Gábor blogján:
