Idén augusztus 3-án délután indultam el Vajdaságba, Edvárd barátomhoz Törökkanizsára. Megérkezésemkor már nagy örömmel számolt be az idei első hajnali fürj vadászatáról, ami eredményesen sikerült.
Este a vacsora, és a hideg csapolt Jelen mellett bőven volt mit megbeszélni, mivel ritkán látjuk egymást. Csakúgy szaladt az idő. Pénteken (augusztus 5-én) már izgatottam vártam a másnapot, hiszen a levegőben volt, hogy elejthetem életem első fürjét. Este időben lefeküdtem, hogy kipihent legyek a „nagy” napon, de hát mit ad Isten, csak forgolódtam jobbra-balra, sehogy sem tudtam elaludni.
Szombat hajnali fél négy csörög az óra. A fáradságot szinte egy szempillantással elsöpörve ugrottam ki az ágyból, és nagy gyorsasággal kapkodtam fel a ruháimat. Edvárddal már 5 óra előtt a gyülekező helyen vártuk a vadászcimborákat. A vadászterületre kiérve vadászkürtömmel színesíthettem a vadászat kezdetét. Az eligazítás után elsétáltunk egy nagyjából 2 hektáros tarló sarkához. Mikor már a nap első fénycsóvái beárasztották a tarlót, felálltunk vonal hajtásba és lassan elindulva figyeltük a vizslák észleléseit.
Szinte elengedhetetlen a kutya az apróvad vadászatokon, főként a Fürjnél! A nagy a szívem kalapácsként vert, a puskám nem a vállamon pihent, hanem várva a nagy pillanatot a két kezemmel szorongattam erőteljesen. Kis idővel később, szinte a semmiből felrebbent egy fürj tőlem pár méterre, az első lövésem nem ért célba, de a második lövésemmel sikerült elejtenem életem első fürjét! Elmondhatatlanul nagy volt az öröm, kicsit bele is remegtem…. Ebben a pillanatban nekem felért egy kapitális bikával!
Az elmaradhatatlan fotók, gratulációk után, fojtatódott a hajtás. Igen jó társasággal volt szerencsém vadászni, akikkel csak úgy repült az idő. A vadászat végére 6 fürjet sikerült terítékre hozni, ami között ott volt az általam sikeresen elejtett első 3 fürjem is. Teríték készítés után ismét elő vettem a kürtöm,és elfújtam a Terítéken a szárnyas vad szignált, majd ezt követően az avatás sem maradhatott el, ami igen mély nyomot hagyott bennem.(egy-két helyen szó szerint is! ? ) E csodás nap zárásaként elfújtam a vadászat végét jelző Halalit, és megköszöntem hogy ilyen vidám, jó kedélyű; és vadászias emberek mellett ejthettem el életem első fürjeit!
Írta:
Barta Péter
