Egy vers, nemcsak vadászoknak. Egy vers, ami leírja egy éjszakai lesvadászat minden mozzanatát.
Csak ültem a lesen
Fejemben e sorok
Muszáj tudnotok,
Vadászatot tanulnotok.
Csak ültem a lesen
Gondolkoztam a természeten
Itt vagyok, megfigyelhetem
Szépen csendben tisztelhetem.
Csak ültem a lesen
Szürkületi napsütésben
Hamarosan töksötétben
Besötétedett, villanásszerűen.
Csak ültem a lesen
Kezem zsebeimben
Sötétség borult a szemeimben
Éreztem az illatokat zsigereimben
Csak ültem a lesen
Hallgatóztam türelmesen
Mivel is töltsem az időt értelmesen
Így elővettem művészjelmezem.
Csak ültem a lesen
Madarak csiripeltek lelkesen
Fácán kurjangatott eszeveszetten
Hallgattam őket meredten
Csak ültem a lesen
Bizsergés járt át testemen-lelkemen
Csend lett, kételkedem
Tudtam, jön a veszedelem.
Csak ültem a lesen
Tekintetem a szóróra szegeztem
Szemem a szálkereszten
Nem disznó ez, egy nyúllal farkasszemeztem.
Csak ültem a lesen
Nem jött a kiszemeltem
Kezdett lankadni az élvezetem
Gondoltam, ma este se dicsekedhetem
Csak ültem a lesen
Nap nélkül, csillagfényesen
Jó program ez, húszévesen
Leselkedni csibészesen
Csak ültem a lesen
Mozdulatlanul a búvóhelyemen
Ez a perc se telt el izgalommentesen
Egy bagoly ült az ághegyen
Csak ültem a lesen
Gerinc fájdalmam kell leküzdenem
Hátam a les oldalán pihentetem,
Ez nem a nyugati kényelem.
Csak ültem a lesen
Órák hossza kockásodik fenekem
Szórón egerek cincognak szenvedésemen
Csendbe maradnak, borz érkezik cselesen.
Csak ültem a lesen
Ezen a rozoga faszerkezeten
Ha nem figyelek még a végén kiesem
Szépen néznék ki a röntgenképeken
Csak ültem a lesen
Lágy léptek ütik fülem hirtelen
Jön valami szemtelen, nesztelen
Nincs mit vesztenem, nem kéne eleresztenem,
puskám vállamhoz szegezem
Csak ültem a lesen
Őzbak érkezett özvegyen
Sutát lőttünk múlthéten, elengedem feltétlen
Nem ő az én ügyfelem.
Csak ültem a lesen
Kezem a fegyveren
Ujjaim tördelem idegesen
Vajon jön még idegen?
Csak ültem a lesen
Nyest futott el sebesen
Elengedtem lelkiismeretesen
Ez aztán a természetvédelem.
Csak ültem a lesen
Körülnéztem utoljára szemléletesen
Minden bokrot megvizsgáltam centiméteresen
Mint nőket a parton, tengereken
Csak ültem a lesen
A szarvasokat keresem,
szoktak itt lenni tömegesen
Most is ott fekszenek történetesen.
Csak ültem a lesen
Ez az este se volt eseménytelen
Bár nem látogatott meg a fekete fejedelem
Fegyverem az ölemből leveszem
Csak ültem a lesen
Hívom apát, hogy jöhet, táram ürítem.
Nehezen, de a vadászatot befejezem.
Mondja, hogy nemsokára érkezem.
Csak ültem a lesen
Zseblámpámat előveszem
Nem szólt a puska több száz decibelen
de az élmény így is felejthetetlen.
Csak ültem a lesen
Gondolkoztam a történéseken
Az egész egy nagy színházterem
Csupa, csupa rejtelem
Csak ültem a lesen
Megjött apa éhesen
Kérdi hogy telt?- Szellemesen-
Válaszolok tüzesen
Kellemesen, érdekesen, sejtelmesen
Hisz én csak ültem a lesen, csendesen…
Írta: Nagy Boldizsár
Fotó: Szabó Endre