Kora hajnal volt. Ahogy az lenni szokott nálam, nem sokat tudtam aludni a vadászat előző éjjelén. Körösladányba indultunk Takács Tibi barátommal, őzbak vadászatra.
Szabó Gyula vadászbarátom, kollégám meghívására. A körösladányi vt a sebes körös folyó mellett húzódik, javarészt mezőgazdasági kultúra van, de az ártér is sok izgalmat ígér. Igazi öreg, sokat látott bakot szerettem volna elejteni. -A többit rábízom! – mondtam Nagy András vadőrnek, akivel a közös vadászataink miatt már baráti viszonyt ápolunk. A beiratkozás után már úton is voltunk. De milyen úton…. Mert ezen a hajnalon olyan köd ereszkedett az alföldi tájra, ami inkább egy dámbika-vadászatra emlékeztetett. Sokáig barkácsoltunk, cserkeltünk a táblák közti nyarasokban ,ahol András ismert egy-egy öreg legényt. Eredmény nélkül, mert ugyan őzet láttunk, de bírálatig nem tudtunk eljutni. Fél 7 felé aztán áttört az első napsugár a tejfehér takarón, ami idáig azon igyekezett hogy minden erőfeszítésünket meghiúsítsa.
-Jó, most már látunk. – mondta András.
Láttunk is jó bakokat, legeltettem a szemem, nem titok kedvenc vadam az őz, de András valamiért mindig tovább vitt… Kicsit elkeseredve konstatáltam, hogy ma már nem biztos, hogy összefutunk a nekem szánt bakkal. A következő alkalmat egyeztettük éppen amikor az Aranka-tanya nevezetű területrész még rejtett némi reményt. Egy hepehupás föld, rajta tanyahely, mögötte búzatábla. Ott is voltak az őzek.
-Ott a bakod! – Szólt András.
A szívem a torkomban azonnal, épp csak le tudtam nyelni, mikor belenéztem a spektívbe…
-Istenem! Micsoda látvány… – suttogtam.
Egy Gyönyörű, visszarakott, koros bak. Ezért vitt mindig Tovább András. Cserkeltünk kb. 100-métert és még így is 200 méterre volt. Újra megnéztük. Majd újabb 80 méter lopakodás következett, amit a szél és egy dombocska segített. Óvatos volt az öregúr, sokszor széjjelnézett csipegetés közben de viszonylag nyugodt maradt. Lő botra tettem fegyverem.
-Ha minden rendben akkor lőheted! – András szólt.
Még egyszer megnéztem, búzát csípett. Elengedtem a lövést, amely épp oda ment ahová szerettem volna. Szíven érte az öreget, tűzbe rogyott. Rám tört a remegés.
-Jó lövés! Megvan! – mondta András, de nem nagyon értettem.
Csend lett hirtelen, és én is csendben maradtam egészen a birtokbavételig. Csodálatos pillanatok következtek ahogy mustráltuk. Igazi kivénhedt bak, amely a bírálaton 440 g tömegű, korát 9 évre tették, és 101 CIC pontot kapott.
Köszönöm Körösladány, míg élek minden nap gondolok erre a ködös reggelre!
Írta:
Nándor Nyilas
