Július 15.-én pénteken, egy nehezen induló hajnal után, sikerült bakvadásszá avatnunk egy kedves belföldi vadászvendégünket.
A korai kelés ellenére, (3:30-kor már a lesen) vártuk a hajnalt. Még javában hallottuk Velencéről az ifjúsági rendezvény dübörgő zenebonáját, amit az erdő széle visszavert, és az erős szél se tántorított el minket.
A hajnali derengésben a lucernaföldön már fekete őzszerűségek mozogtak. Távcsövezés és tanakodás után rácserkeltünk a tábla széle felé igyekvő kiválasztott bakra. Kezünkben távcső, lő bot, Spektív és segítségül a férj is kijött velünk.
A gyors cserkelés ellenére a bak beváltott a Bika-völgy melletti homokbánya gödrébe. Sikerült megközelíteni a teknő szerű gödröt. Egy suta és gidája csipegettek az oldalban, megvártuk míg táplálkozás közben elfordulnak. Tovább közeledtünk a gödör széléhez, és a magas gaz takarása mögül hirtelen a teknő alján megpillantottam a bakot, mely teljes testét mutatva állt előttünk 40 méterre. Gyorsan, „gyere, készülj, ott áll, lőhető, pudvás ágvégű, kis „gyenge agancs…). Lő botról szó se lehetett, mivel lent állt. Kedves Zsuzsa, szabad kézből kell megpróbálni.
Hosszas, várakozásnak tűnő másodpercek, ott van, lőhető, szépen áll, mély lélegzet… és végre eldördült a várva várt lövés, ami azonnal helyben marasztalta a bakunkat. Kedves vendégünk, még bakot nem lőtt és egy 30-06-os gavallér puskával álltunk a terítékre hozott bak mellett. A középkor elején járó bak mellett, meghatódva álltunk és néztük a bakunkat. Fantasztikus érzés volt, hogy férj gratulálhatott kedves nejének első bakjához. Én elmentem töretet tépni, és messziről mosolyogva néztem a házaspár örömét.
Bakvadásszá avathattuk kedves vendégünket a Gurgyal-völgye társaságnál, Tóthné T. Zsuzsát, Nagy Pista vadásztársunk segítségével.
Gratulálunk az elejtőnek és a férjnek!
Írta:
Demeter Attila