Egyik vadásztársammal kiültünk este disznó lesre. A szél eleinte forgott, majd végül mikor beállt pont a szóróm fele fújt.
Visszamentem a beírókönyvhöz, megnéztem ki hol van kint, majd egy közeli vadkáros kukoricához beírtam, átmentem. Már sötét volt, keresgéltem hol vált át a disznó a kukoricásba, néztem a lehetséges lő irányokat. Egyszer csak disznó hangokat hallok a kukoricásból. Már benne voltak. Jó széllel elkezdtem az általuk letaposott kukoricán nesztelenül menni. Meg-megállva hallgatóztam és mindig picit közelebb lopakodva követtem őket. Ekkor elkezdett esni az eső. Hiába füleltem nem semmi. Mentem fel s alá, de nem találtam őket. Rövid idő múlva elállt és beértem egy erősen disznó szagú részre. Ekkor már hallottam is őket, nem messze voltak tőlem, majd ismét távolodtak. Követtem őket, ügyelve, hogy kukoricára ne lépjek, és a ruhám se érjen a levelekhez. A hang erősödött, nemsokára már foltokat láttam. A legközelebbi malac kb. 3 m-en belül volt és 2 sor kukorica választott el minket. Közelebb léptem és felkapcsoltam a lámpát, amire minden elkezdett szaladni. A kocát nem láttam, de ez a malac kb. 5m-re egy szál kukorica takarásában megállt. Belenéztem a 8×56 bajortüskés távcsövembe, amiben az égvilágon semmit nem láttam csak egy homályt. Besaccoltam és lőttem. A malac elugrott, én azonnal töltöttem és már mentem is utána, hátha sebzett, vagy netán még megállnak valahol. 20-30 m után már holtan feküdt, a lövés jól
sikerült, picit ment csak alá. Vissza a beírókönyvhöz, beírtam, közben volt egy gondolatom, hogy amíg a kollégám a lesen ül addig a másik vadkáros kukoricát is meg kéne nézni, amiben a helyi vadőr is megerősített. Nem messze a területtől
megálltam, hallgatóztam. Az őz riaszt, a kukorica csörög. A kivitelezés hasonló az előzőhöz. Cserkelés, követés, hallgatózás a kukoricában. Egyszer csak egy szélesebb letarolt sávon ami kb. 30-40m hosszú volt egy sötét fekete folt jelent meg előttem. Felkapcsoltam a lámpát és egy nagyobb disznó volt az. Ekkor már homlokán volt a tüske és már eresztettem is útjára a lövedéket. Amint fegyverem eldördült a disznó már feküdt is. Egy 66 kg-os kan állt velem szemben. Egyik legnagyobb vadászélményem, amit még tetőz, hogy az első 2 vaddisznómat ejtettem el. A fegyver Fég 7,62x54R, és egy-egy cserkelés kb. 40 perc volt, tele izgalommal.
Tisztelet a vadnak!
Üdv a Vadásznak, tisztelet a Vadnak! Köszönjük Szűcs Dánielnek, hogy megosztotta velünk történetét!