Ebben a bejegyzésben összegyűjtöttük a hét legszebb idézeteit. Indítsd pozitívan a heted!
1. “Este még könnyű szélben hajlongott a sás, és a néma köd puhán ült meg a csalitok fölött, de úgy élféjtájon felkelt a hold, és csontüregű szemével dermedést nézett a világra. Elült tőle a szél, kiegyenesedett a sás, és a szállongó köd odafagyott az erdőhöz. És egyszerre fehérek lettek a kopasz fák, a reszkető cserjék, a zsombékok és a homokos árokpartok, hol – nem is olyan régen fácántyúk fürdette csirkéit.”
/Fekete István: Vadászatok erdőn, mezőn/
2. „Ma az idő és a csend a legnagyobb luxus.” /Tom Ford/
3. „Együtt erő vagyunk, szerteszét gyöngeség.” /Wass Albert/
4. „Mert nem az tesz gazdaggá, amit birtokolsz, hanem aminek tiszta szívből örülni tudsz!” /Louis De Saint-marché/
5. „Amikor a nappal zaja elcsendesedik, elcsitulnak a madarak, elhallgat a zümmögők hada, akkor kel életre az erdő.” /Vadászhistóriák/
6. Csend kell ahhoz, hogy megérezzük a mindenséget, hogy meghallhassuk az örökkévalóság szavát. A csend az örökkévalóság alkotórésze. A világ elmúlik, de a csend megmarad, azért érezzük azt, hogy mérhetetlen erő és el nem érhető bölcsesség rejlik a csendben. /Széchenyi Zsigmond/
7. „Éjjel, amíg aludtam, történt valami: vége a nyárnak. Felébredek, hallgatom a szelet, nézem a sötétbarna lombot az ablak előtt, s nem érzek semmiféle őszi bánatot. Örülök, hogy vége a nyárnak. Örülök, hogy nem hozott semmit. Örülök, hogy nem tántorodtam meg a boldogtalanságba vetett hitemben. Örülök, hogy nincsenek többé illúzióim a megoldásról. Tessék, ősz, rajta! – gondolom. Rakd ki kellékeidet, ereszd le avas zsinórpadlásodról avítt színfalaidat, hullass lombot, nyögesd szeleidet, átkozz és temess! Üdvözöllek, tél és pusztulás hírnöke. Nem védekezem. Beleegyezem. Várlak.”
/Márai Sándor/