Kapitális őzbakot ejtettek el az Öregséd Vadásztársaság (508-as számú Marcal-medencei Tájegység) területén. A kivételes bak már évek óta ismert volt Csót község közelében. A környékről már több jó bak is terítékre került. Volt olyan, amelyik 500 gramm feletti trófeasúllyal rendelkezett. Valószínűleg ez egy jó vérvonalnak és a kedvező élőhelyi feltételeknek is köszönhető.
Takács Andor vadászmester elmondta, hogy a visszatérő külföldi vendégek közül az egyik osztrák vadászt mindenképpen érdekelte a bak, ezért április közepétől kifejezetten ezt a példányt kutatták. Sok időt töltöttek a keresésével, míg végül terítékre került.
Az őz territoriális viselkedést mutat, mindig tartja a területét. Ez a példány is egy körülbelül 500 méteres körön belül tartózkodott a növények takarásában, és mindig máshol jött ki. Elég rafinált volt, mert elsősorban sötétben mozgott és nem került lövéstávolságba.
– Egyszer elhibázta a lépést és úgy jött ki, hogy pont jó lőtávolságban, keresztben állt a vendég előtt, és tiszták voltak a feltételek a lövéshez – elevenítette föl az emlékezetes pillanatokat a hivatásos vadász.
Pontosan 20 óra 23 perckor ment el a lövés. Az tűzberogyott bakról, testközelből kiderült, hogy még nagyobb, és még tökéletesebb, mint amilyennek gondolták.
A trófea lefőzésére a kilövés után két nappal került sor, addig többször megcsodálták a környék hivatásos vadászaival a bakot. Frissen lefőzve 830 grammot nyomott. A bírálatra Veszprémben került sor. A fizető súly 739 gramm volt, a pontszáma: 182,33 pont, és aranyérmes lett.
És hogy nem sajnálták-e kilövetni? Egy vadásztársaság az gazdálkodó szervezet. Nagyon komoly pénzeknek kell forogni ahhoz, hogy ki tudják termelni a kötelező költségeket. Az őzzel elég könnyen lehet gazdálkodni, mert nem 10-20 évben kell mérni a gazdasági eredményeket, hanem már három-négy év alatt is elég komoly eredmények érhetők el. Ehhez kell egy nagyon jó populáció, és egy nagyon jó élőhely.
– Mi ezért dolgozunk itt a kollégámmal és úgy gondoljuk, hogy ezek itt adottak. Egy évben lövünk őzbakból ötven darabot, sutából, gidából pedig hozzá még 120-at. Nekünk minden egyes lövés elsütése előtt mérlegelnünk kell, hogy kilőjük, vagy ne lőjük ki, és hogy miért lőjük ki. Így lehet az őzzel gazdálkodni. A munkánknak meg van az eredménye, a java bevételünk az őzbakból származik. Ez az egy bak is bődületes bevételt jelentett, de ez meg kell a működésünkhöz – tette még hozzá a vadászmester.
A trófea az elejtőt illeti meg. Viszont szeretne a vadásztársaság egy másolatot belőle, hogy kitehessék a vadászházban. Egyrészt, mert ez a munkájuk gyümölcse, másrészt, mert nem biztosak benne, hogy belátható időn belül, ekkora őzbak kerül terítékre.
Molnár Sándor
forrás: veol.hu