Egy hete tértem haza Amerikából, ahol lehetőségem adódott négy nap, aktív vadászatra. Ez volt az első látogatásom ebbe az új világba, és Kaliforniába megérkezve, az első dolgom a helyi vadászvizsga letétele volt. A teszten 93%-ot értem el, és ebben az államban aránylag szigorúak a feltételek, az ottani engedélyt Amerika szerte mindenütt elfogadják, ezért a kártyámmal életem végéig, bármelyik államban űzhetem a vadat.
A vadásztársaság rendkívül bőkezű volt. Még soha magyar nem járt náluk, és talán ennek is köszönhető, hogy ajándékba kalapokat, táskát, könyvet, bicskákat, és egy gyönyörű vadászkabátot kaptam. Mindegyikre a „California Hunter Education” felirat került. Vendéglátómmal, Peterrel, hamar belevetettük magunkat a kalandokba és íjjal felszerelkezve indultunk a hegyekbe fürjek fürkészni. Éppen sikerült is lenyilazni egyet Kalifornia emblematikus madarából, amikor hangos zizegésre lettünk figyelmesek. Egy 60 cm hosszú csörgőkígyó hívta fel magára a figyelmet. A mérge nagyon veszélyes, és nem ritkán halálos. Amikor ráemeltem az íjamat, Peter egy biccentéssel jelezte, hogy egyetért velem. A környéken fiatalok táboroztak, így különösképpen indokolt volt a lelövése. Reflexíjamat kihúztam és átrepítettem a nyakán egy fa vesszőt, majd közelebb léptem az állathoz és levágtam a fejét. Fontos szabály ilyenkor ugyanis, hogy a fejét el kell ásni. A helyiek fenntartják, hogy a szúnyog képes emberre transzferálni a méreganyagot, ha a méreggel teli fejrészből szív. Amint visszaértünk a szállásunkra, megnyúztuk a kígyót, és kizsigereltük, hogy előkészítsük a vacsorához. Elképesztő volt, hogy fej, bőr és belsőségek nélkül is úgy ficánkolt, hogy alig tudtuk lefogni. Grillezés után igazán finom étel volt, a bőréből pedig a napokban karkötőt készítettem. „Leavs of tree, let it be.” Azaz: „elővigyázatos legyél, hármasával áll a levél.” Ezzel a versikével tanítják a fiataloknak, hogy kerüljék el a mérges szömörcét. Rettenetesen kellemetlen, ha az ember érintkezésbe lép ezzel a növénnyel. Kiütések ezrei lepik el a testünket olyan helyen is, ahol a legkevésbé szeretnénk. Ez az állapot gyakorta hónapokig is fennállhat. Kalifornia hatalmas völgyekkel, végeláthatatlan síkságokkal, és komoly hegyekkel rendelkező, változatos világ, így egy vadászat remek kirándulás is egyben, de igazság szerint egy kicsit aggódtam a medvék miatt. Egyrészt azért, mert mindenhol látható volt az ürülékük, másrészt pedig, mert a helyiek szerint egyre gyakoribbak a „találkozások”. A környékre jellemző, hogy rendkívül nagy területeken termesztenek illegálisan kannabiszt, és a legtöbb növényevő állattal ellentétben a medve rajong érte és nagyon tápláló is számára… Ezen kívül minden mást is megeszik, amit más növényevő le se bírna nyelni. Igazi túlélő. Az erdőben hegyi oroszlán is él, de mivel rettentőn félénk, nem igen mutatkozik. A medve roppant mód elszaporodott és a puma által zsákmányolt őzeket is megtalálja és felfalja, ezzel arra készteti az ezüst oroszlánokat, hogy kétszer, háromszor annyi nagyvadat ejtsenek. Ezek a nagymacskák az emberre veszélytelenek, de a szomszédunk pitbullját és rottweilerét egyetlen éjszaka alatt ölte meg egy jól fejlett példány. Az egyik házőrző maradványait a kert végében találták meg, a másikat egy fa tetején, mivel előszeretettel menekíti fel a zsákmányt a fa ágaira. Egyes, védett területeken tilos a vadászat. Télen akadnak tavak, melyekre egymilliónál is több madár szállhat le, teljesen háborítatlanul. Itt is tettünk egy nagy sétát, mely során lehetőségem volt jó közelről megszemlélni egy keselyűt. Szigorúan védett. Ezt talán ő is tudta magáról, mert amikor közeledtem az egyik példányhoz, esze ágába sem volt elmozdulni, önmagától eltelve fotóztatta magát. Egy idő után zavaró lehetett a jelenlétem, mert megpróbált elkergetni a szárnya tárogatásával és csapkodásával. A „Refugee” területén komoly munka folyik, és a patakok szabályozása révén hatalmas, terméketlen területeket változtatnak ideális élettérré. Ez indokolja, hogy azonnal kap egy üveg whiskyit a természetvédelmi terület vezetőjétől, aki hódot lő, mert eltorlaszolja a fáradságos munkával kialakított csatornákat. Örvös galambra, balkáni és sirató gerlékre többször vadásztunk. A Refuge területén nem szabad íjjal lőni, ezért sörétes puskával keltünk útra. A madarak átrepültek a fejünk felett, néha pedig leszálltak a mezőre. A földön ülő madárra nem szabad lőni. Ilyenkor elindultunk felé, és mikor felröppent, mozgásban próbáltuk eltalálni. A fő zsákmány gyászos gerle, más néven sirató gerle volt. A „Refugee” területén egyébként már nem lehet ólomsörétet használni, ún. „non toxic” acélsöréttel lehet csak lőni, ami a hús tisztaságát is garantálja. Az egyik napon Peter 7 én 6 darab gerlét lőttem.
A vadászatunk utolsó napján előkerült a mélyhűtőből a kígyó és a fürj, és elkészítettük a gerléket is. Este nagy lakomában volt részünk. A vendéglátóm, a felesége, a két fia és jómagam is bőséges jóllaktunk. Csak azt ettük, amit a vadászaton szereztünk, és ez igazi, spirituális élmény volt; ottlétem megkoronázása.
Vadászüdvözlettel:
Nagyfügedi Gergely
