2015 februárjában a vadászbálunkon abban a szerencsében volt részem, hogy egy maximum 350 gramm trófeasúlyú őzbakkilövést nyertem. Örömöm határtalan volt, hiszen az őzbak hívás az egyik kedvenc vadászati módom. Végre eljött az idő,és július utolsó hetében már jöttek a hírek, megkezdődött a nász.
Minden pillanatát ki szerettem volna élvezni ezeknek a napoknak, így csak a fényképező gépet használtuk. Több bakot is lefotóztunk, és végül két „legényt” hagytunk, akikkel megpróbálunk újra összeakadni. Az egyik egy szép szabályos hatos bak, 300-320g körüli, a másik egy szűk állású nagyon sötét színű 280 g körüli agancsot viselt. Két este próbáltuk kicsalni az erdőből a hatost, de nagyon meleg napok miatt szinte teljesen leállt a mozgás. Ekkor úgy döntöttünk Fiammal, innentől csak a „fekete bak” lesz az Akire figyelünk!
Egy fenyves volt a területe, tavasszal sikerült itt lencsevégre kapni, és szépen tartotta a területét. Augusztus 3.-án úgy döntöttünk, hajnalban megyünk ki, az éjjeli hűs levegő talán szerencsét hoz. Óvatosan közelítettük meg az erdő sarkát, és a gazosba kitekintve, már láttuk is a kergetőző őzeket. Szerencsénkre a közeli kukoricába rohantak, így gyorsan felültünk a közeli lesre. Az elhelyezkedés után negyed órával fújni kezdtünk.Mivel területet birtokló bak, a panaszhanggal próbálkoztunk, hátha a Dalia rossz néven veszi, hogy Trónkövetelő hajtja a terület sutáit. Sajnos bajnokunk nem vett rólunk tudomást, mert néha néha felvillantak a távolban ahogy rohannak veszett módon… Hunor fiam tanácsára gidahangra váltottunk. Az első bakomat is úgy lőttem, hogy a suta hozta elém a bakot, talán most is így lesz… Nem vált be… a nap már fent volt, mikor 200m-re tőlünk láttunk egy vörös foltot a kukoricás végében. Kisfiam ráfújt gidahanggal, és lám, lassú óvatos mozgással közeledni kezdett. A les mellett volt egy fa,melynek takarásától nem tudtuk merre jár, csak reméltük, hogy tartja az irányt, és beugrik. Hunor szépen dolgozott a síppal, a hang jó volt, mert egyszer csak a fa takarásából kilépett a Fekete Bak. Ott állt előttünk 40 méterre, kereste honnan származik a hang, amikor elsötétült számára a világ… Csendben álltunk mellette, Hunor mozdult meg, és töretet hozott, amit a kalapján átnyújtott. Az utolsó falat, a sebtöret is a helyére került, megadtuk tiszteletünket a Vadnak, csendben örültünk…
Írta:
Nagy András
