Fóris László elmondta: hosszú cserkelés eredménye volt a különleges trófea megszerzése. Október 1-jén, este fél kilenc környékén vette észre a vaddisznót. Óvatos cserkelés után, holdvilág mellett, 11 óra tájban sikerült úgy megközelítenie egy kukoricatábla szélén, hogy biztos, pontos lövést tudjon leadni. Bár szívlövést kapott, a vadkan még kb. hetven méterre beszaladt a kukoricásba, ott feküdt el.
A vadászt igencsak meglepték a disznó méretei. Bár korábban is látta, hogy nagy, ilyen óriási példányra nem számított. Tizenhét éve vadászik, eddigi legnagyobb vaddisznója 128 kilós volt. Összehasonlításul elmondta: a mázsa feletti súlyú vaddisznók már nagynak számítanak, másfél mázsás, kapitális példány pedig már kifejezetten ritkaságszámba megy. A mostani 215 kilós vaddisznó tehát elképesztő tömeget jelent. Ennél a vadásztársaságnál az elmúlt harminc évben biztosan nem esett ilyen méretű vadkan.
Az állat egyébként viszonylag rövid, tömzsi példány volt, igen sok zsírral. Négyen alig tudták feltenni a kisteherautó platójára. Agyara a testéhez képest nem volt túl nagy, de a 19,5 centis hossz így is figyelemre méltó.
Fóris László hangsúlyozta: ahhoz, hogy egy ilyen állatot elejtsen, kellett a vadászmester önzetlensége, aki javasolta neki, hogy ezen a területen vadásszon. És természetesen a vadászszerencse nélkül is nehéz lett volna elejteni a különleges zsákmányt. Hozzátette: a természet Isten legszebb temploma, amelyben, mi vadászok vagyunk a papok.
Forrás: https://www.teol.hu