Bükkcserje közt piros virágu mart,
a mentén kékes esti köd lebeg.
Hol barna bükkök némán ködlenek,
álmos holló a szálerdőbe tart.
A mogyorófa-barka megremeg:
futó fuvallat, izgatott, zavart,
felborzolja az álmodó avart
s szitálva indul könnyű permeteg.
Hat óra. Kürtszót küld egy messzi gyár.
A rigó füttye halkul, egyre jobban.
Rejtett madár most édes nászra vár.
Fegyver feszül az izgatott marokban…
Most. Jönnek… Boldog, büszke mátkapár.
S forró szívükre gyilkos puska robban.
