Nem csak égbe kiáltott fogalom, nem egy kimondott szó, ez annál sokkal de sokkal több!
Éjszaka, erdő, vagy pusztaság, csend és sötétség, csak a léptek zaja, vagy épp a küzdelemé, távolban vagy csak karnyújtásnyira mellettem, s ha megrezzennék, még bele is kerülhetnék. Ha épp lábujjhegyen, akkor ki tudja meddig, de úgy maradva mozdulatlanul, amikor a lélegzetvételt is vissza kell tartani. Csak én egyedül az érzékeimre és ösztöneimre hagyatkozva, szinte vakon, de mégis rengeteg mindent látva és érezve.
Ilyenkor kiéleződik a hallás minden apró rezzenésre, teljes sötétségben is a hold legkisebb fénye is minden körvonalat láthatóvá tesz a szemnek, a lábujjhegyen járás is óriási zajnak tűnik. Amit nagyon sokan el sem tudnak képzelni, és soha életükben nem is lesz rá lehetőségük, hogy megtapasztalják, vagy gondolják egyáltalán, hogy ilyen dolgok és viselkedésformák is léteznek az állatok szemszögéből. Lelkileg teljes kikapcsolás….annyira feldob a gondolat is! Mert ez egy teljesen más világ, mint amiben nap mint nap élünk! Minden egyes kint lét egy új, felejthetetlen kaland, féltve őrzött kincs a szívemben, melyre mindig örömmel tekintek vissza, és sokszor, mikor ezekre gondolok, mások csak annyit látnak, hogy mosolygok. De mások nem tudják ennek a mosolynak az okát, csak annyit gondolnak, hogy ez egy mosolygós, vidám lány.
Sokszor van lehetőségem lövésre, de kevésszer teszem meg a lehetőségekhez képest, mert inkább nagyrészt csak nézem, amit a természet nekem szán.
Ezt talán senki nem érti meg…hogy ilyenkor mit érzek, mit élek át, hogy miért szeretek kint lenni, hogy miért tölt fel. Egy ilyen kint-léttől mindig nagyon feltöltődök, lelkileg szinte teljesen kicserélődök, legyen bármilyen akadályról is szó, amit elém görget az élet! De ezzel, biztosan nem vagyok egyedül, mert Ti, ismerőseim és barátaim majdnem mind vadászok vagytok.
Köszönjük, hogy megosztotta velünk írását Piros Edit.
Üdv a Vadásznak!