Álomból valóság – az első vaddisznóm története

A hét elejétől erre a napra vágytam igaz azt megígérte egy igen kedves ismerősöm, hogy decemberben lövet velem egy disznót persze ezt kértem a mi kis fogadásunk tétjeként.

 

Közben elmeséltem neki hogy az elejtett szeptemberi bikám után ez a következő nagy àlmom, hogy lőhessek egy vaddisznót. Hát ez a kedves ismerősöm Ádám azt mondta nem kell várnom decemberig még a héten, meglöveti velem, mert amúgy is a jövő héten lesz a szülinapom. Nagy készülődésekben elindultam, Ádám várt az állomáson. Nem ígérkezett jó időnek, elkezdett esni az eső. Negyed 6 kor elindultunk kifelé. 2 les állt rendelkezésünkre. Arra ültünk, amelyikre valószínűbb, hogy ki fog jönni a disznó vagy a róka. Felültünk, mint mindig nagy izgalmak voltak. Besötétedett, pár tarvadat láttunk. Én úgy gondoltam a ma este nem fog Diana velem lenni. Kezdtem fázni már nagyon, Ádám körbe nézett mondja, ott van egy disznó, vedd fel a puskát.. Kijött még egy…. Rá céloztam a másodikra lapocka mögötti lövést kapott, tudtam eltaláltam. Sosem engedek el lövést, ha nem vagyok biztos magamban. Elszívtunk egy cigit és lementünk a lesről és elindultunk utána keresni. Se vér se semmi. Kicsit elkezdtem ideges lenni, gondoltam magamban, ha nem lesz, meg én szögre Akasztom a kalapom. Biztos vagyok magamban mindig éreztem, hogy meg lesz. Ádám világított mondom, állj meg ott van. Megtaláltuk az első disznóm, aki egy 120 kg -os koca volt. A lövésem oda ment ahova szerettem volna. Büszke vagyok magamra.

Vaddisznó vadásszá avattak engem. Kizsigereltem az elejtett vadamat!

Tisztelet a vadnak! Zúgjon neki odaát. Köszönöm Ádám. Álomból valóság.

Vadászüdvözlettel: Vörös Nóri

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.