Jó tanácsok az eredményesebb vadászathoz I. rész avagy hogyan viselkedjünk egyéni vadászaton

Biztosan vannak  tőlem tapasztaltabb vadászok, akik írtak már előttem is arról, hogy hogyan is kellene viselkednünk, amikor kimegyünk vadászni. Mégis úgy gondolom, hogy most is aktuális ez a téma, hiszen nem egyszer tapasztaltam, hogy sokan nincsenek vele tisztában. Olyanok sem, akik már 10-20 éve vadásznak. Persze az ellenkezőjével is találkoztam már.

Olyannal aki, csak néhány éve vadászik, mégis rendkívül fegyelmezett. Ennek ellenére nekik is javaslom a cikk elolvasását, hátha találnak benne maguknak érdekességet. Főként nagyvad vadászat során „betartandó” viselkedésekről lesz szó, azért, hogy ne csak sétáltassuk és szellőztessük a puskánkat, hanem alkalom adtán el is tudjuk sütni azt.

Az első részben nézzük meg azt, miként kellene viselkednünk mikor egyéni vadászatra megyünk, akár magaslesre, akár cserkelni indulunk. Első dolog, amit én fontosnak tartok, hogy az autónkat hagyjuk a lehető legtávolabb attól a helytől ahol vadászni szeretnénk. Ne álljunk be vele a magaslesünk alá, ha nem muszáj. Ha muszáj, akkor is igyekezzünk takarásba helyezni. Előfordult már, hogy a kolléga az autója mellől lőtt vaddisznót, de azért nem ez a jellemző. A disznókat sem kell hülyének nézni. Annak ellenére, hogy autónkat távolabb hagytuk a magaslestől, ne csapkodjuk az ajtót és igyekezzünk a lehető legnagyobb csendben viselkedni. Ne felejtsük el itt betölteni a fegyvert, nehogy akkor derüljön ki, hogy üres, mikor életünk bikája kiáll elénk a nyiladékra. Következő dolog, ami lényeges lehet, hogy hátizsákunkat csak abban az esetben vigyük magunkkal, ha hosszabb, éjszakai lesre készülünk.

Ha  hajnalban vadászunk vagy sötétedés után haza megyünk, akkor a puskán, keresőtávcsövön, egy marék patronon és egy kisebb lámpán kívül nem lesz szükségünk másra. Hiszen ha terítékre hozunk egy vadat, azért úgy is el kell mennünk az autóval, amiben benne van a hátizsákunk abban pedig a zsigereléshez szükséges dolgaink. Egyébként pedig csak foglalná a helyet a magaslesen és zavarna minket a lövésnél, ha a hátunkon van. Ha mégsem szeretnénk a kocsiban hagyni, akkor inkább menjünk ki a területre 30-45 perccel korábban, hogy kényelmesen el tudjunk helyezkedni és a gépjárművet is megfelelő helyre rakhassuk. Éjszakai vadászat során, ha nem ígérkezik jó holdfény, akkor a fegyverlámpát is időben rakjuk a puskára. Ne szürkületkor jusson eszünkbe, mikor már a vad is éberebb és hallgatózik. Természetesen ezt is a legnagyobb csendben végezzük. Egyébként pedig igyekezzünk lámpa nélkül meglőni a disznót is, mert úgy kisebb a zavarás.  Apró, de fontos dolog az is, hogy mikor cserkelni megyünk, ne csoszogjunk, hanem emeljük a lábunkat és óvatosan tegyük a talajra, hogy az esetlegesen talpunk alá kerülő gallyat félre tudjuk söpörni vagy át tudjuk lépni. Néhány lépés után pedig álljunk meg rövid időre hallgatózni. Amennyiben magaslesen ülünk, ott se motoszkáljunk fölöslegesen. Némítsuk le a telefonunkat is. Ne azzal foglalkozzunk, hogy éppen melyik haverunk írt üzenetet vagy hívogat minket. Vadászat után is ráérünk vele beszélni.  A beszélgetések helye nem a kocsma. Többször előfordul az is, hogy valaki köhög, krákog, prüszköl a vadászat alatt. Ha ezek a megnyilvánulások elkerülhetetlenek akkor legalább dugja a kabátja alá a fejét az illető és fogja be a száját amennyire lehet. Orrfújás helyett is inkább többször csak törölgessük meg az orrunkat. Majd ha befejeztük a vadászatot és beültünk az autónkba ott lehet ilyeneket csinálni. Amennyiben a vadászat során nem tettünk lövést és még vadat sem láttunk, akkor se kezdjünk el hangosan pakolászni vagy kisétálni a járművünkhöz, hanem legalább olyan csendben hagyjuk el a helyszínt amilyen csendben megközelítettük. Hiszen az, hogy nem láttunk vadat még nem egyenlő azzal, hogy nincs is jelen a közelünkben. Ide tartozik az is, hogy többször láttam, amint a vadászatot befejező kolléga még egyszer „gyorsan” körbevilágított. Szokjunk le róla. Ha úgy döntünk, hogy befejeztük a vadászatot akkor cselekedjünk e szerint. Ne zavarjuk fölöslegesen a közelünkben táplálkozó vadat. Holnap is van nap. Utoljára szintén az autó ajtajának becsukására szeretnék visszatérni. Mikor haza indulunk akkor se csapjuk be az ajtót, hanem csak szép finoman húzzuk be. Ezeknek az apró „trükköknek” a betartásával eredményesebbek lehetünk egyéni vadászataink során. Biztassuk arra vadászbarátainkat is, hogy tegyenek hasonló képen és az eredmény nem marad el. Lényegében mindennek az alapja a csönd és a minél kisebb mértékű zavarás. Hiszen az érzékeny fülű vad messziről kiszűri az ismeretlen zajokat és távolról elkerüli ezeknek a hangoknak a forrását.

Végezetül egy öreg barátom által elmesélt történetet szeretnék leírni. Hivatásos vadászként dolgozott akkor azon a területen. A kerületében járt egy hatalmas kan, aminek csak a nyomait látták a szórónál. Egy telihold alkalmával úgy döntött, hogy kilesi őkelmét. Egy kiszélesített erdei nyiladék szélében lévő magaslesen foglalta el a leshelyét. Úgy gondolta, hogy mivel a korábban levágott gallyakat és ágakat az út szélén hagyták biztosan meg fogja hallani, ha jön a disznó. Szépen világított már a hold, mikor egyszer csak egy hatalmas fekete „valamit” vett észre a nyiladék közepén, ami addig nem volt ott. Keresőtávcsövén keresztül látta, hogy a várt kan az. A következő pillanatban a disznó átlépett a nyiladékon olyan halkan amilyen halkan jött. Mai napig nem érti, hogy az összerakott gallyak között hogyan tudott olyan hangtalanul elosonni az a hatalmas disznó.

Ebből a történetből az a tanulság, hogy a nagytestű vad is képes nagyon halkan mozogni, és ha nem figyelt volna a barátom, nem vette volna észre a disznót, így abban a hitben tért volna haza, hogy biztosan nem járt ott a kan aznap éjjel. Tehát attól, hogy nem látunk vadat, még az a közelünkben tartózkodhat.

Írta:

Zilinszki Martin

Kiemelt kép forrása:
Magyarvadaszlap.hu