Nem csak mesélni szerettem volna a természet csodáiról, hanem másoknak is megmutatni azt

Ismerjétek meg Balla Tihamért, aki szenvedélyesen járja a természetet és készít csodás fotókat.

Mióta van jelen nálad a fotózás és a természet szeretete?

A természet szeretete amennyire vissza tudok emlékezni mindig is megvolt. Egészen fiatal koromtól kezdve szerettem kint lenni a természetben, megfigyelni azt. Vadászirodalmon nőttem fel és hajtott a vágy, hogy a valóságban is átéljem azokat az élményeket amiket a könyvek nyújtottak. Csak épp a vállamon a puskát rendszerint egy távcső helyettesítette, aztán egyre több alkalommal vittem magammal fényképezőgépet is, így meg tudtam örökíteni az élményeimet, és nem csak meséltem szüleimnek, hogy miket láttam kint hajnalban a határban, de meg is tudtam mutatni.

Mi volt nálad az a pillanat, amikor elhatároztad, hogy te fotózni fogsz?

Eleinte egy minőségi képek készítésére nem igazán alkalmas, amatőr fényképezőgéppel jártam a határt, ez arra tökéletesen alkalmas volt, hogy dokumentáljam az állatokat, főleg nagyvadakat, amik elém kerültek. Aztán ahogy egyre többet néztem neves természetfotósok képeit bennem is erősödött a vágy, hogy olyan képeket csináljak mint ők, kíváncsi voltam hogyan is lehet magas színvonalú természetfotókat készíteni, beleástam magam jobban a témába és közben szüleim is megtámogattak egy komolyabb fényképezőgéppel (e nélkül valószínű nem sikerült volna annyit sem elérnem fotós téren, mint így, ezúton is köszönet érte).Ez alatt a vadászati kultúra, a vadak felől egyre inkább áttért az érdeklődésem a madarászat és a madarak felé. Első „igazi” fotós élményem, ahonnan „fotós pályafutásomat” is számolom szintén madarakhoz köthető; 2010 nyarán, 13 éves fejjel töltöttem egy délelőttöt a mórahalmi Nagy-Széksóstó egyik (egyébként bárki számára látogatható) kilátójában, már konkrétan azzal a céllal és elhatározással, hogy a területen mozgó madarakról fényképeket készítsek.

Hazánkban merre jártál és milyen fajokat fotóztál eddig le?

Alapvetően lakóhelyem-Szeged-közvetlen vonzáskörzetében mozgok, itt járok ki a legtöbbet terepre. Kedvenc helyszíneim a deszki gyepek, itt leginkább vadak után szoktam cserkelni, a Szegedi Fehértóra október-november tájékán járok/járunk sokat, a vonulásban lévő darvakat megfigyelni, fotós pályafutásom elején nagyon gyakran látogattam, manapság inkább csak madarászni járok a Nagy-széksóstóra, ami egy, a nemzeti park által nagyszerűen rehabilitált szikes tó, gazdag madárvilággal. Egy olyan helyszín van az országban ahova rendszeresen járok fotózni egyik legkedvesebb barátommal, ez pedig a fotósok és vadászok körében is híres Gemenc.
Hogy milyen fajokat fotóztam meg eddig azt hirtelen nem tudnám megmondani, jó pár fajról van képem, legalább dokumentáció jelleggel. Ami a legnagyobb fotós élményt nyújtotta eddig az a partimadarak (limicolák) fényképezése volt, a gólyatöcsök, gulipánok nagyon belopták magukat a szívembe.

Van esetleg valamilyen hőn áhított fotó, amit elszeretnél készíteni?

Egyik kedvenc madaram a kékes rétihéja. Egyszerűen gyönyörű madár, lenyűgöz… Régóta szeretnék róla jó képet készíteni, de egyelőre nem jött össze sosem. Viszonylag nehezen csalható be les elé, les nélkül meg nagyon nehéz elég közel kerülni hozzá. Nagyon szeretném értékelhető módon megörökíteni azt amikor egy öreg hím kékes tipikus mozdulatával hirtelen rábukik a zsákmányára.

Milyen számodra a tökéletes pillanat, amikor elkattintod a fényképezőgépet?

Nehéz ezt megmondani. Sajnos közel sem vagyok azon a szinten, hogy csak a tökéletes pillanatokban exponáljak, rengeteg selejt képet gyártok, bár már sokkal kevesebbet mint az elején…Számomra egy fotón talán leginkább a szépség a fontos, meg, hogy valamelyest meghökkentő, izgalmas legyen.

Van esetleg olyan fotós, akinek követed a munkásságát?

Jakab Sándor fotós blogját nézem/olvasom rendszeresen, jókat ír, és képileg is nagyon jó minőséget hoz.

Nagyon szépen köszönöm, hogy megosztottad velünk a gondolataidat és a fotóidat!

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.