Nem mindennapi kan és a sokat látott faülcsi

Egy jó barátommal voltam ő kísérőként jött velem. Egy nagy búzatábla mellé, amit már a disznók teljesen legyaláztak.  Előző nap július 28-án még világosban láttuk ezt a disznót a lőrinc ároki lesről, de a távolság miatt nem adtam le lövést. 

 

Mondtam Daninak, hogy ez egy nagy disznó, holnap este oda fogunk felülni a Nagyputrira, ahol egy nagyon rozoga megviselt faülcsike volt csak.

Eljött a várva várt nap, Dani egész nap hívott, hogy akkor este, ha megyünk akkor jönni akar ő is. 2016. július 29-én este nyolckor megérkeztünk az öreg és sokat megélt faülcsihez, amire nagy óvatossággal felmásztunk, leültünk és ezek után meg sem mozdultunk, mert elégé nyikorgós volt már.

Mondtam Dani barátomnak hogy:

– Nagyon körültekintve és óvatosan fog jönni a kan. Amennyire csak tudunk legyünk csendben és higgadtan cselekedjünk! – ő csak a fejével biccentett, hogy megértette.

Lassan szürkülni kezdett 1 szarvas borjú jött ki a sűrűből, majd mikor már besötétedett egy disznó konda is megérkezett a búzába, amik úgy el is mentek, mint ahogy jöttek sértetlenül, mert én a kant vártam… Fél tizenegy magasságában Dani már-már elaludt mellettem.

A hatalmas csendben én egy pici ág reccsenésre lettem figyelmes a tőlem jobbra elterülő erdőben, tudtam, hogy ez ő lesz. Daninak nem is szóltam. Amennyire halkan csak tudtam felemeltem a puskát és felálltam az ülcsin. A sűrű sötét erdőben 50-60 méterre lehetett már csak tőlünk, mikor azt is hallottam és gondolom magasra tartva a fejét mélyen bele szimatol a levegőbe, hogy nincs e valami szokatlan szag a közelben, de a szelem nagy szerencsére az ellenkező irányba lengedezett. Körülbelül 10 perc elteltével tőlünk nem messzebb, mint egy 40 méterre megláttam, hogy kidugja a fejét és folyamatosan megállás nélkül csak jön kifelé elkezdtem remegni, mint a kocsonya, mert láttam, hogy csak a lábait takarja a búza, mondtam is magamban: – hát te vagy az akkor! –  Ekkor már én a céltávcsőben néztem, és lövést tettem rá.

Lövés után a kan nagy zajjal és rombolva váltott vissza az erdőbe, éreztem és láttam is a találatot. A szívem megállás nélkül kalapált, amennyire tudtam siettem. Nagy izgalmamban újra töltéskor még a lőszereket is össze akasztottam, de miután az erdőben még szaladt 20 métert hallottam egy helyben az utolsó nagy levegő vételét.

Dani ekkor felugrott és kérdezgette:

– Meg van? Meg van? – kérdezte kíváncsian.

– Igen úgy hallom. – csendben megjegyeztem.

Ezután lementünk a lesről, aztán nagy óvatossággal ahol beváltott a disznó utána mentem, Dani kint maradt az erdő szélén. Aztán megtaláltam a hasára feküdve neki dőlve egy fának.

– Hm, vajon még él? – tettem fel magamban a kérdést.

Ezt látván még óvatosabban közeledtem a kanhoz, de miután megbizonyosodtam, hogy a kan már élettelen. – Jöhetsz  meg van a disznó! – szóltam a cimborámnak.

Közelebb jött ő is csak ámult bámult, mert még nem látott ekkora disznót. Már én is rég találkoztam ilyen disznóval… Ezek után szóltam telefonon a harmadik barátomnak, aki kint volt velünk, hogy sikerült terítékre hoznom a tegnap este látott kant. Megérkezett ő is. Kihúztuk az erdőből ott, pedig megkapta az utolsó falatot és a sebtöretet a disznó én, pedig a gratulációt és a kalapon átnyújtott töretet. Ezek után felraktuk a vadrácsra aztán elindultunk, útközben lerobbantunk a terepjárómmal fél úton. Onnan be gyalogoltunk a vadászházhoz a másik terepjáróért, ekkor már fél kettő volt. Vissza kiérkeztünk át raktuk a kant a másik terepjáróra ekkor már fél három volt. A vadászháztól 1 km-re erről a gépről leszakadt a vadrács! Aztán végülis a társaság traktorával sikerült bevinnem hajnali 4 órára. 🙂

Írta: 

Csampa Tamás

14017803_1097348333675424_1945097276_n-1

14089583_1097348367008754_1118395851_n

14089622_1097348360342088_87861383_n

14017835_1097348343675423_1307747836_n

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.