2016. november 13. volt Veszprém megyében Szentgál településünkön a Szentgáli földtulajdonosi közösség társaságánál ültem ki vadkárelhárító vadászatra.
Már délután kimentem vizsgálódni világosban. A számtalan nyom alapján látszott, hogy szépen járták a szarvasok, disznók a területet. Elfoglaltam a kiválasztott leshelyemet. Szépen sütött nap ennek ellenére kicsit fáztam, és már telihold is látszott, ami a sötétedéskor ezüstösen ragyogott az égen!
Egy darabig csak őzek, nyulak látogatták meg a környéket. A területünkön pár éve a sakál is megvetette a lábát. Ahol a les volt a mögötti terülten az erdőben tanyáztak, úgy körülbelül 10 darab lehet. Már korábban sikerült egy párat elejteni az elejtők többségben vendégvadászok voltak.
Lassan besötétedett, én csendben üldögéltem, különösebben nem volt semmi mozgás, távolabbról az erdőből hallottam néha pár ág reccsenést. Lehet a telihold miatt jött semmi elő. 17:00 óra magasságában sakál üvöltésre lettem figyelmes egy sűrű bokorsor mögött kb. 300 méterre lehetett. Ekkor előkaptam a sípom, amin próbáltam nyúlsírást utánozni, amit már régóta gyakorlok, de még nem volt sikerélményem vele sajna, vagy én nem fújtam jól vagy nem volt akkor semmi a közelben, ami jött volna rá. Megfújtam, gondoltam pár percet várok és körül nézek távcsővel, de valami azt súgta inkább most, ahogy felvettem a keresőt. Előttem kb. 100 métere rohant a sakál keresztbe, távcső le, egyet fújtam a sípba, megállt, közben már a céltávcsőbe kerestem, meg is láttam és útjára engedtem a lőszert, ami egy 3006-os sako superhammerhead 11.7 gr és helyben marasztalta. Nagy volt az öröm, mert mióta tudtam sakál van nálunk azóta szerettem volna egy példányt elejteni ez 3 év nekem. Egy szép szuka sakál feküdt a terítéken!
20 órakor elindultam befelé, mert leszállt a köd és nem láttam semmit.
Tisztelet békesség neki!
Írta:
Kovács Károly Lecsó
