Ajándékba kapott “élet bak”

Első nap este a mezőgazdasági gépek, miatt nem tudtunk lövéshez jutni. Ezért inkább következő napon a hajnali órákban még sötétben érkeztünk ugyanarra a lesre ahol előző nap láttuk a kiszemelt bakot édesapám, a vadászmester Lajosbá’ és én.

A les egy sűrű tölgyerdő legszélén állt. Előtte húzódott keresztben egy árok. Ennek az egyik oldalán lucerna a másikon, pedig tárcsázott búzatarló. Mikor megláttuk a suta után beváltani a bakot a gazos árokba, amennyire csak tudtunk csendben és óvatosan lemásztunk a lesről és a gödör  szelén, a gazosban várakoztunk.

Édesapám türelemre intett. – az fog győzni, aki a türelmesebb lesz a várakozásban! – hallgattam rá, mivel ő már jó pár éves vadásztapasztalattal a háta mögött tudta, hogy mit kell tenni. A puskámat ez idő alatt a lőboton pihentettem és azon töprengtem, hogy milyen fán tisztíthatta a bak az agancsát.

Elsőnek a suta jött ki és nézett visszafelé a gazosba. Ekkor már a céltávcsövön keresztül vártam, hogy mikor lép ki a bak is. Amikor végre megláttam egy életre bennem marad a látvány, ahogy megpillantottam a felkelő nap fényében és a harmatos lucernában a gyönyörű állatot. Azon töprengtem, hogy milyen fát használhatott az agancsa tisztításához, mert különleges fekete színű volt. Ahogy szemléltem közben izgulni kezdtem, mert tényleg annyira megérintett a szépsége. Ritkán lát az ember ilyen vadat. A szívem vadul vert… türelmesen vártam, hogy mi lesz. Az adrenalin szint egyre feljebb kúszott bennem. Nem akartam elhamarkodottan lőni.  A bak elindult felénk körülbelül olyan 130 méterre lehetett mikor elindítottam a lövést. Az állat egyből tűzbe rogyott pontosan szíven találtam. A suta megrémülve szemlélte az eseményeket és riasztva elvágtatott.

Számomra ez volt az első bak, amit lőttem örök élmény marad, amely örökre beégett az agyamba. Vidáman és egyben gyászosan ballagtunk oda édesapámmal a terítékre hozott vadhoz. A bak szájába elhelyeztük az utolsó falatot és a sebre ráraktuk az sebtöretet, majd a kalapomra is felkerült a töret, amit édesapámtól kaptam.

Megtörtént az avatás, ami egyben megható is volt számomra és minden egyes ütés örökké az emlékeim között őrzöm.

A trófea bírálat során 7 éves becsülték.

Írta:

Kóti Győző

14937988_10207012050251864_1780256611_n-2

14962243_10207012049611848_1502741112_n-1

14915073_10207012050731876_1423708663_n

 

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.