Fodor Bertold – Életem első bikája

Október nyolcadikán egy szombati hajnalon elindulnak cserkelni. Előző este kísérőmmel töviről hegyire átbeszéltük a kísérőmmel, hogy a kiszemelt körzetet a bánya felől közelítsük meg. Ez kb. húsz percet vett igénybe.

Ahogy közeledtünk a repce föld felé agancs csattogásra figyeltünk fel. Bennem szépen lassan emelkedni kezdett az adrenalin. A nagy izgalomban aztán megálltunk és hallgatóztunk…, de semmit nem lehetett már hallani csak néha csend tovább mentünk…

A repce földrésén keresztül megláttunk bikák, ami teli torokból bőgni, megmutatta milyen tekintélyes. Az adrenalin még tovább kúszott bennem egészen a fejem tetejéig, a vadászat láza elkapott teljesen. Egy nagyon jó hangú bika volt. Diána vadászistennő ettől szebbet nem is adhatott volna számomra. Eljött végre a pillanat, hogy teljes valójában láttuk a bikát…

Az erdő királyától kb. 50 méterre letámasztotta kísérőm a lőbotot. Lázasan vártam, hogy elhangozzon az a bizonyos szó és nem is kell sokat várnom rá:

-Lőjj – adta az utasítást.

Útjára engedtem a 7X64-es magot. A bika két lábra eset majd kirúgott hátra, 80 méter halálvágta után áttért az örök zöld vadászmezőkre…

Köszönjük ezt a szép beszámolót Fodor Bertoldnak!

 

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.