Heti Top 7 idézet 30.rész

Ebben a bejegyzésben összegyűjtöttük nektek a hét legszebb idézeteit. Jó szórakozást kívánunk! 211. “Néha úgy bukkansz rá arra, amit akarsz, hogy nem is keresed.” /Nora Roberts/

2. A csend nagyon tiszta dolog. Áldott. Közelebb hozza egymáshoz az embereket, mert csak azok tudnak egymás mellett csendben ülni, akik közt teljes az összhang. Ez az élet nagy ellentmondása. /Nicholas Sparks/243. Az erdő az enyém! Persze nem úgy, hogy kivághatom a felét, vagy akár egy fáját is, mert az az erdő nem az enyém. Nem is kellene. Ha falum lenne, akkor se a temetőt szeretném… De az élő erdő az enyém. Levegője, gyalogútja, vadcsapása, szállongó levele, madárkiáltása, hava, jege, csillogó égboltja, minden kósza felhője, vadja, hala, mind az enyém, s ezért igen nagy úrnak érzem magam, mint ahogy vagyok is. /Fekete István/

4. “Az egyedüllét soha vissza nem térő alkalmat kínál arra, hogy a belső csendben az ember végre meghallja saját, igazi hangját. Ez a belső hang gyógyító és vigasztaló, akár sorsfordító változtatásokat képes elindítani az életedben!” /Rácz Zsuzsa/255. ” Két napja még levegőt remegtető,forró,poros július volt,míg a tegnapra vad záporral permetező augusztusi hajnal köszöntött.A később már csak csepergő esőt délben szép ívű szivárvány búcsúztatta,s mi az előző napok rekkenő forróságát feledve megint őzhívással próbálkoztunk.Esélylatolgató beszélgetésbe merülve autóztunk a vadászterület egyik távoli csücskébe,hogy találkozzunk a bakkal.Azzal a bizonyossal ! ” / Pintér Norbert Őzhívás /

6. Az emberek közt széthintett jóságnak, örömnek nincs neve, mint ahogy nincs neve az őszi ragyogásnak, a ködös messzeségnek, a hullámnak, amikor a parthoz ütődik, a nád suttogásának, vagy a simogatásnak, amit nem felejtünk el soha, pedig sok kemény ütést régen elfeledünk ugyanezen idő alatt. /Fekete István/ 237. ” Elmerengünk a gabona szelíd táncán,miközben vaddisznóra várunk csendes nyári estén.Egyedül vagyunk ,de mégsem magányosan,hiszen körülvesz minket az erdő a mező,átöleli vállunkat a reménység,a bizakodás és mi elégedetten dőlhetünk hátra,mert újra részesei lehetünk annak a bizonyos érzésnek, amit vadászatnak hívunk,és ehhez nem kell,hogy szóljon a puska,nem kell,hogy megcélozzunk,terítékre hozzunk valamit,elég,hogy hagyjuk,hogy befogadjon az erdő,megsimítsa arcunkat a hűvös esti szél,hogy szemünkbe süssön a lenyugvó nap gyenge fénye,elég ha csak csendben ülünk és hagyjuk magunkat megpihenni.” /  Részlet Halmi Péter Pál Csodálatos vadunk az őz című filmjének második részéből. írta Bors Richárd /17349586_1037560926376618_6893183722380852856_oA bejegyzésben szereplő képeket Bodnár Tamás természetfotós készítette.

Forrás: https://www.facebook.com/thomasphoto.blog.hu/

 

 

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.